UAZ

Már teljesen megijedtem, hogy nem tudok már újat írni, de azt hiszem, ma megtörtént a legjobb, ami itt megtörténhetett velem. Vezettem egy UAZ-t. Nagy élmény volt. Így történt.  

Bejött az irodába a „Fater” becenévre hallgató raktárosunk, hogy vigyek már vissza a szállásra 4 kazahot az UAZ-zal. Én meg beleegyeztem, mert éppen kezdett elegem lenni az irodából, gondoltam, ha már ettem füstölt halat, akkor ezt is ki kell próbálni. Az UAZ-ról annyit hallottam, hogy eddig Uralszkban volt, ami innen kb. 700 km, és voltak vele mindenféle bajok. Végül múlt hét szombaton került vissza Tengizbe, a kiutazó dolgozóink egy része jött vele. Mától őket hősként tisztelem.  

Na, szóval bejön Fater, hogy vigyem már be a kazahokat. Megyünk kifelé és megkérdezem amúgy viccből, hogy van-e benne szervó. Van, - mondja, kenyérszervó. Ezt én úgy értelmeztem, hogy sok kenyeret kell megenni, hogy tudjuk forgatni a kormányt (igazam lett, de inkább sonkaszervónak kellene hívni.) Beérünk Faterral a telepre, kiabál a kazahoknak: Igyi szudá! Izoláci, bepakolni! Szóval a szigetelők pakoljanak be a kocsiba. Engem közben gyorsan beültetett a kormány mögé, nehogy valamelyik beüljön előttem. A következő instrukciókat hallottam: Ne kösd be magad, mert nincs biztonsági öv! Ablakot ne tekerd le, mert nem működik! A kormánynak van egy kis holtjátéka (kb. 8 cm), de azért fasza! A sebességek ugyanúgy vannak, mint a ladában.

El is kezdtem próbálgatni a sebességeket, és rá kellett jönnöm néhány dologra. A kuplungot nem lehet csak úgy finoman, a talp felső részével lenyomni, bele kell taposni keményen. A kézifék megtévesztésig hasonlít a sebváltóra, ugyanis az is függőleges állású. Egyébként kb. 5 db ilyen függőleges akármi van benne, szóval egy egészen kimagasló remekműve szexuálisan aberrált szovjet autótervező mérnököknek. A slusszkulcs jelenti a műszerfal mértani közepén, taktikusan nem a kormány mellett helyezkedik el. Eddig jutottam el, amikor utasaim bevágódnak, indulhatunk. 

Slusszkulcs fordít, motor zizzen, Fater kiabál, hogy nyomjam a gázt, mert ez nem Toyota. Különösebb bénázás nélkül sikerül is a mutatvány, elindulunk. Nagy levegő, kormány forgat, repül a szürke UAZ. Próbálok irányt jelezni kecsesen kinyújtva bal kezem mutatóujját, de nem érem el úgy, ha fogom a kormányt, mert el van törve. Persze nem ugrik vissza automatikusan kanyar után, így aztán minden kanyar után még kb. 50 méterig villog. Útközben szembetalálom magam egy kamionnal, amely okosan az út közepén áll. Jöttünkre megijed, és vad tempóban betolat balra. De lehet, hogy csak oda akart állni, de azért elég félelmetes egy UAZ benne velem, és 4 kazah haverral. (Itt jegyzem meg, hogy egy másik fantasztikus dolgot láttam. Egy ponyvás, kb. 2x2,5 platóról legalább 12 kazah szállt ki. Nem semmi, előbb még tök üres a placc, egyszercsak bevágódik a kisteher, és özönlik a tömeg. Mi lesz itt, Fidesz gyűlés vagy mi? Na, hát ez a sofőr nem még egy embert hozott, hanem még 17-t, mert még a rendes utaskabinban is ültek. Ebből is látszik, hogy a kazahok mekkora polgárok.)

A fékezésekkor azért feltűnik, hogy az üzemi lábféknek is van némi kis holtjátéka (kb. 5 cm), de ez semmi a kettes fokozathoz képest. Először azt hittem, hogy nem nyomom ki teljesen a kuplungot, és azért rázza szét a kezem minden olyan mozdulatsor után, ami arra irányul, hogy a valószínűtlenül hosszú és vékony kart a második sebességi fokozatba tegyem. Szóval később már rájöttem, és Fater is megerősítette, hogy ez azért van, mert nincs szinkronizálva. Én eddig - megmondom őszintén – ezt a kifejezést külföldi filmek kapcsán hallottam, és most el is gondolkodtam, hogy ki lehetett ennek a váltónak a magyar hangja. Végülis rendben visszaértem, és gazdagabb lettem ezzel a kalanddal, ami igazán rám fért ezekben az időkben, amikor kezdett teli lenni a toekoem.