Hanyas vagy? 65-ös?

Akkor most vagy a legszebb korban. Most vagy a legszebb korban? Hát erre nem hiszem, hogy igennel felelsz. 

Emlékszel? Minket anyáink még elengedtek iskolába egyedül. Nem féltettek bennünket, mert nem volt mitől. Neked milyen iskolaköpenyed volt? Mert, hogy volt, az biztos. Mégsem tiltakozott senki ellene. Nem volt divat a tiltakozás. Az iskolában az történt, amit a tanár mondott. Sokszor pisszenni sem mertünk. A másnapi leckéket megírtuk rögtön órák után, hogy suli után mehessünk focizni. Sötétedésig. Úgy kellett este minket összevadászni a szüleinknek, mert kifulladásig játszottunk az utcán.

Hanyas vagy, 65-ös?

Akkor tudod, milyen a kimért tej, az üveges tej a fémfóliával a tetején, az állandóan kilukadó zacskós tej. És hogy 5 forint egy liter. Ahogy kenyér is egyfajta van és 3.60 kilója. A kifli 40 fillér, az ABC pedig már nagy kiváltság. Nekem kemping biciklim volt, de mit nem adtam volna egy versenybringáért! Néha a tv elé is leültünk. Persze, fekete-fehér volt.

Azt mondod Bors Máté? Azt mondom Tenkes kapitánya. Azt mondod, Kovács Krisztián? Azt mondom Alfonzó, sőt Bagaméri! Azt mondod Kántor? Azt mondom Négy páncélos és a kutya, sőt Kloss kapitány, no meg Stirlitz!

2 forintért jártunk moziba.

Azt mondod Gojko Mitics? Azt mondom huha, Nagy medve fiai! Azt mondod Vértestvérek? Azt mondom Dean Reed! Utána pedig rögtön azt, hogy No Pasaran! És: Venceremos!

Ugye Te is emlékszel arra, hogy akkor úgy hittük, valami fontosért állunk ki?! Hogy számit az, ha a csapatgyűlésen Chile népével kifejezzük a szolidaritásunkat! Hogy emlékezünk Victor Jara-ra! Bár nem tudtuk, mit jelent, de mindenki tudta kívülről: El pueblo unido, jamas sera vencido! Nagy idők voltak, talán egy jobb kor is volt. Jobb kor is volt?! Ki tudja, de hogy gyerekként jó volt, aligha vitatható.
  
Hanyas vagy? 65-ös?

Akkor Te vagy Abbás voltál, vagy Boney M-es! Ha egyik sem, akkor is együtt vártuk a hétfői kívánságműsort, hátha lejátsszák a kedvenc zenénket. Neked orsós volt, vagy kazettás? Aztán jöttek a jugó lemezek. Kamionos ismerősök, külföldi rokonok előnyben.

Azt mondod Deep Purple? Azt mondom Led Zeppelin! Azt mondod Black Sabbath? Azt mondom Queen! A tolltartóm tele volt firkálva ezekkel a nevekkel. A lányok a gimiben már fiúztak, mi meg tornacipőt rugdostunk egymáshoz a kémiai előadóban. Hiába, későn érő típusok voltunk.
Emlékszel? Fogalmunk nem volt, milyen pályát válasszunk. Igaz, ez már a 80-as években ért utol bennünket.

Azok a 80-as évek!

Azt mondod Magyar Ifjúság? Azt mondom, Veres Pál válaszol! Azt mondod, Piramis? Azt mondom, na, az már lázadás volt! Micsoda zenék szóltak! Mondj most egy olyan hangot itthon, mint amilyen akkor volt Révésznek, Vikidálnak, Patakinak. Mondj most olyan együttest, amely úgy szól, mint akkor a Bikini, LGT vagy Hobó! Várj csak! Te is szerelmes voltál Kim Wilde-ba? Vagy inkább Nena-ba?
 
Hanyas vagy, 65-ös?

Akkor tudod mit jelent, látni összedőlni egy világrendszert! Amikor megtörténik a lehetetlen! Amikor az axiómák válnak hamissá, amikor a határok nem bezárnak, hanem megnyílnak! Amikor a történelemkönyvek „tényei” egy csapásra szétfoszlanak! Amikor a hősökből árulók, az ellenségekből barátok lesznek! Barátok?! Ha tényleg 65-ös vagy, ma már csak mosolyogsz akkori naivitásodon.

Azt mondod, hé, én nem ilyen lovat akartam?! Azt mondom, mindenkinek, amit megérdemel! Azt mondod, nem ez volt az ígéret? Azt mondom, nem ígértek semmit. Lett. Hozta a történelem forgószele. Mert ez nem olyan erős, egyenes „ kisöpröm az áporodott levegőt”- féle szél volt, csak olyan forgószél: kavarja, kavarja, oszt ott hagyja.

Megjött a bőség és vele a szegénység. Odalett a létbiztonság, de miénk lett a szabadság: kinyílt a világ. Szüleink már nem értették az új világot és sok 65-ösnek is beletört a bicskája. Emlékszel? A nyaralás már nem volt egyenlő a Balatonnal, vagy a Velencei-tóval. Az autó nem volt egyenlő a Ladával, meg a Daciával. Az ABC-k helyett kaptunk szupermarketeket meg hipermarketeket, aztán bevásárlóközpontokat meg plazákat.

Csak a pénzünk volt egyre kevesebb. Csak a pénzünk ért egyre kevesebbet.

Biztos emlékszel: megtudtuk, hogy a pilótajáték csak a szervezőknek éri meg, a hitelt nem azért adják, hogy nekünk legyen jó, kezességet senki kedvéért nem vállalunk és hogy minden ördögök ördöge csakis az „apróbetűs rész”-ben lakozik. Megfizettük az árát! Többszörösen! Ja, és hogy szavazni úgy élvezet, hogy nem valamiért, hanem valami ellen szavazunk. Bár ezt olyan jól sikerült megtanulni, hogy szokássá nemesedett.

Hanyas vagy? Vagy már ne is kérdezzem?

Ne légy ilyen mogorva! Békélj meg vele, hogy közeledsz az ötvenhez! Nem rossz az: ha ezt olvasod, akkor fedél van a fejed fölött. Ha ezt olvasod, a szolgáltató nem kapcsolta ki az áramot, sőt csatlakozol az internet nevű csodához. Hát gondoltad volna ezt azokban az időkben, amikor fantasztikumnak tűnt egy fekete-fehér tévéhez egy távirányító?! Ha ezt olvasod, akkor talán egyetértesz velem abban, hogy nincs okunk szégyenkezni, nekünk 65-ösöknek.

Felneveltünk egy generációt lassan, akiknek fogalmuk sincs, micsoda világok dőltek meg körülöttünk és bennünk. És ez így van jól. 

Gondozunk egy generációt, amelynek meggyőződése, hogy országot épített annó. És ez így van jól.

 

Eltartunk jól-rosszul egy országot, de már nincs lelkesedésünk és nincsenek illúzióink, de azt nem tehetjük meg, hogy feladjuk. És ez így van jól.

Ezek vagyunk mi, a ’65-ösök, akik büszkék arra, amit túléltek és megéltek.

És ez így van jól!