Kazahsztán mohamedán ország. Bár volt utódországként jelentős orosz nyelvű és orosz nyelven szocializálodott kazah lakossággal bír, az elmúlt cirka 20 év alatt felnőtt egy új generáció, akik már alig vagy rosszul beszélnek oroszul. A kazah nyelv elsű hallásra nekem nagyon furcsa volt, számomra a torokhangok miatt kicsit „kattogó” hangzásúnak tűnik és persze semmit sem értettem.

  

Megjegyzem a kazah nyelv a török nyelvek családjába tartozik, ezért vannak azonos szavaink, amiket majdnem ugyanúgy, vagy nagyon hasonlóan ejtenek. Az egyik ilyen azonos szavunk például az alma. A régi fővárost Alma Atának hívták, ami az almák atyját jelenti, merthogy arrafelé állítólag sok az almáskert. Ismerős kifejezések is vannak a magyarországi 150 éves török uralomból, amik itt visszaköszönnek: a gul vagy gül szó virágot, a baba pedig egyfajta tiszteletteljes megszólítást jelent, körülbelül bácsinak felel meg („Gül Baba türbéje”, „Ali baba és a 40 rabló”). A női nevek szinte költői magaslatokba emelkednek: Almagul („almavirág”), Kulpináj („eper”), Rausan („rózsa”) csak hogy néhányat említsek... 

   

Az iszlám kb. 800-900 éve jelen van a térségben, de sokak nem is tudják, hogy a mohamedán vallás, amellett, hogy vannak szigorú szabályai, bizonyos kérdésekben meglehetősen toleráns és liberális volt. Így történhetett meg, hogy például Közép-Ázsiában a mohamedán vallás elfogadásával megtürték a régi sámánokat és a sámánizmussal kapcsolatos szokásokat. A szovjet éra természetesen rombolta ezt a vallást is, ahol csak tudta, ezért tapasztalataim szerint bocsánatos bűnnek tartják az alkoholfogyasztást, de azért sok disznóhúst nem láttam Tengizben. Azt, hogy az iszlám melyik irányzatához tartoznak, nos azt nem tudom, de a „magaviseletük” és „életvitelük” inkább a szunita törökökre emlékeztet. A vallással konkrétan Tengizben nem sok szerencsém volt találkozni, sem mecsetet, sem Mekka felé forduló igazhitüt nem láttam. De a vallás jelen van, ha valaki kazahul beszélt, elöbb-utóbb az Egri csillagokból ismert szófordulatokat hallot meg: „insallah”, „asszalam”, illetve az étkezdében gyakorlatilag minden kazah evés előtt tenyerével felfelé fordította mindkét kezét és pár másodpercig imádkozott.

 

Volt egy időszak, amikor hetente egyszer fel kellett mennem Atirauba ügyeket intézni, meg a hazaindulókat és kiérkezőket szállítani. Előfordult, hogy kazahok is megkértek, hogy vigyem el őket, mert csak buszjárat volt Tengizbe, de a kriminális utak miatt szó szerint nem volt életbiztosítás ilyen járaton utazni. Az úton, ahogy korábban említettem sok látnivaló nem akadt, így hát amennyire lehetett beszélgettem az utasokkal. Ekkor tudtam, meg, hogy az általam elhagyatottnak vélt falvaknak gondolt kis házak temetők, ahol le kell hallkítani a magnót és le kell lassítani, hogy a szokásos feltartott tenyérrel elsuttogott imáját a kazahok elmondhassák. Valahol félúton Atirau és Tengiz között egy szent ember sírja található, őszintén szólva nem tudom ki volt ő, de kék zászlóval van jelezve a sírja, ami a helybeliek szerint nagyon nagy rang. Szintén ők mesélték, hogy ott meg kell állni és el kell mondani egy imát, meg pénzt kell áldozni. Az európaiak többsége természetesen nagy ívben tett erre a szokásra, de én magam úgy gondoltam, én majd addig pihenek, amíg a kazahok imádkoznak, elszívtam néhány cigit, vagy ettem-ittam, aztán én is áldoztam 50 tengét, biztos, ami biztos vigyázzon rám ez a szent ember az utakon. 

   

Atirauban, amit eredetileg Gurjev néven alapítottak még valamelyik Iván alatt a XVII. században, jelen van a mohamedán és a keresztény vallás is. Oroszországnak és Szovjetuniónak ez a periféria volt, de a hagymakupolás ortodox templom túlélte a szovjet időket is és az orosz nemzetiség aktívan használja ma is. Részben ezt kompenzálandó az önállósodás után a mohamedánok felépítették saját mecsetüket, amely szerintem elég impozáns épület. Nagyon meglepődtem azon a szobron vagy emlékművön – nem tudom, melyik a megfelelő kifejezés -, amely a mecset előtt található. A formájából inkább valami modern dologra gondoltam, de aztán felvilágosítottak, hogy ez bizony egy birkacsont, a bokából vagy a térdből. A gyerekek játszanak a kockázáshoz hasonló játékot ezekkel a csontokkal (mellesleg a közép-ázsiai népek, köztük a honfoglaló magyarok is ismerték). Aszik a neve és ez az emlékmű a mecset előtt ennek a játéknak tiszteleg. 

    

És természetesen érintése szerencsét hoz. Jól megsimogattam. Ez végleges hazaindulásom elötti napon volt. Másnap 2002. szeptember 13-án pénteki napon a reülőtérre menet totálkárosra tört a Hyunday kisbuszunk, a második sorban ültem, semmi bajom nem lett.

 

Most, hogy papírra vetem ezeket az emlékeket a neten ráakadtam Atirau honlapján a Korán orosznyelvű elektronikus kiadására. Sokokaknak szerintem teljesen hamis képe van az iszlám agresszív voltáról és hogy a zsidó, a keresztény és a mohamedán vallásnak közös pontjai vannak. Aki tudja és érdekli a téma, az itt elovashatja a Koránt.