Étkezés Tengizben  

Az egyik legfontosabb dologról még nem ejtettem szót, mégpedig a táplálkozási lehetőségekről. Alapvetően Tengizben a cég teljes ellátást fizet a dolgozóknak – köztük nekem -, ami magában foglalja a napi 3-szori étkezést és a szállást is. Tehát optimális esetben semmire sem kéne költeni pénzt, kivéve a szórakozást, amire egyébként korlátozott lehetőség van. De mint az előző mondatból sejthető, itt nem optimális az eset, mégpedig a következők miatt.  

Az étkeztető cégünk (Sayan a neve) étterme közvetlenül ott van a szállás mellett, tehát ez eddig rendben van. Ez egy nagy üzemi konyha, de elég kulturált a berendezése – OK. Amikor megyünk ebédelni, akkor az ajtóban ülő kazahnak adni kell egy ebédjegyet, cserébe ő nem ad semmit, de beenged. Itt jön az első gond, mert ekkor elfogja az embert az az érzés, ami csavarja az orrát és szorítja a gyomrát. Magyarul rohadt büdös van bent. Leküzdve a feltörő rosszullétet (egyébként az igazat megvallva eddig csak egyszer volt nagyon büdös, de kollégám szerint ez a normális) el kell jutni a pultig. Jó időben érkezve ki lehet fogni egy rövid sort, ellenkező esetben viszont be lehet ékelődni 10-20 kazah melós közé, akik hát ugye alkalmazkodnak a helyi viszonyokhoz és izzadnak rendesen. Na szóval eljutunk a pultig, ahol önkiszolgáló-futószalag rendszerben le kell kapkodni a kiválasztott étket, majd letelepedni egy asztalhoz és legyűrni valahogy. Egyébként választék az van, arra nem is panaszkodom, de hogy pontosan miből lehet választani, azt már nem tudom. Ezért mindig próbálok világos színű levest venni, utána valamilyen krumpliköretet egy fasírtszerű valamivel, a savanyúsággal nincs gond, az elég jó, és utána a sütemény, amivel a legkevesebb gond van. Csak azt nem értem, hogy ha még meg is enném az egészet amit adnak – ilyen még nem volt -, akkor sem hiszem hogy jól laknék. Ezért aztán kövér kazahot még nem is láttam. Talán csak egyet.  

Eddig én főleg ebédelni voltam, illetve egyszer vacsizni. A kettő között gyakorlatilag nincs különbség, ugyanaz a felállás – leves, második, savanyúság, süti. Reggelizni még nem voltam. Szerencsére lehet olyat is választani, hogy lemondunk a meleg reggeliről és vacsiról, helyettük hideg csomagot kérünk. Gyakorlatilag minden magyar e mellett dönt, de ez érthető is. Én tegnap kaptam meg az első hidegcsomagot, a következők voltak benne (elvileg 3-3 féle reggeliből és vacsorából lehet választani): 2 kenyér, 4 joghurt, 4 konzerv töltött káposzta, 4 félliteres üdítő, 2 sznikers, 1 turistaszalámi, 1 kg gépsonka jellegű valami, 1 kg kígyóuborka (rövidebb kígyókból), 3 csomag spagettitészta (ez szerintem meg is marad), 1 csomag nápolyi, 4 üveg ásványvíz, 1 citrom (fő a vitamin), most hirtelen más nem jut az eszembe. Szóval ez a hidegcsomag azért jobban megéri, de kérdéses, hogy kinek elég 2 kenyér egy hétre. Mert hogy 1 kg gépsonka elég nekem 4 hétre is, az tuti.  

Mindenesetre éhenhalni nem lehet, ha nem akar az ember, de hát minek jönne ki valaki éhenhalni Tengizbe. Boltban még nem voltam, nem tudom ott miket lehet kapni, azt tudom, hogy mit nem: zöldséget és gyümölcsöt. Ezek azért hiányoznak.  

Na most már nagyjából leírtam, hogy milyen itt a koszt, most jöjjön egy történet. Akkor én még nem voltam itt, csak K*** Attila, akinek a levélcímét is használom. Neki is elege volt már a Sayan-ból, itt volt már több mint másfél hónapja, amikor jöttek Pestről a főnökök terepszemlét tartani. Örült, nagyon örült, végre megtudják, hogy milyen szar a kaja, és akkor átmegyünk egy másik céghez. Tenyerét dörzsölgetve várta, hogy K**** Zsuzsa visszaérjen az ebédlőből, és megkérdezze hogy ízlett a kaja. Erre a válasz: hát nagyon finom volt, sok mindenből lehetett választani, ragu volt, meg hal. De hát a halnak nem is volt semmi íze – így Attila. Hát a halnak soha nincs íze, azt meg kell fűszerezni, hangzott a válasz. Ilyen az, amikor nem válogatós a főnök. Ami jó a főnöknek, az jó a beosztottnak is. Ráadásul P***k is mindig megeszi az egészet (nemhiába a szovjetunióba járt katonai főiskolára ), úgyhogy neki sem lehet olyan nagyon nagy baja vele. Így aztán azóta is Sayan koszton éldegél kis csapatunk.