Ott kezdeném, hogy ez eredetileg egy kazah (közép-ázsiai) recept. A magyarázat erre a természeti jelenségre az, hogy a múlt század elején nagyon sok koreai települt be a cári Oroszország távol-keleti térségébe. Aztán amikor a történelem kitermelte a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat és Lenin halála után megjelent Sztálin, Közép-Ázsia térségében nagyon sok nemzetiség „talált” új otthonra. Nem mintha szerették volna a félsivatagos környezetet, inkább mert Joszif Visszarionovics így akart megszabadulni a (számára) gyanús és megbízhatatlan elemektől: politikai ellenfeleitől, a zsidó származású intelligenciától, a krími tatároktól, a volgai németektől, az ukránoktól és többek közt – ki tudja miért? – a betelepült koreaiaktól.

A Tengízben eltöltött idő alatt egyszer rácsodálkoztam arra, hogy vajon hogyan kaphatott egy amúgy muzulmán férfi német keresztnevet, de aztán személyesen is megismertem az ukrán-tatár felmenőkkel rendelkező vagy éppen koreai származású és magát koreainak valló kazah munkatársakat. Szóval viszonylag gyorsan dolgoztam fel azt a tényt, hogy a japán porcelánbabára emlékeztető Ajgerim hithű izraelita, aki csak kóser ételeket eszik és megkülönbözteti a fazekait: az egyik a tejes, a másik húsos dolgoknak.



Magát a koreai répasalátát a kulszari piacon ismertem meg. A helyiek a különböző számomra ismeretlen padlizsános cuccok mellett úgy árulták a répasalátát, mint nálunk a kovászos uborkát. Keletkezési történetének lényege, hogy a koreai konyha egyik alappillére a kim csi nevezetű csípős marinált káposzta, amit a kitelepített koreaiak nélkülözni kényszerültek, mert a káposzta Közép-Ázsiában nem tartozott a jellemző kultúrnövények közé. Viszont volt répa rogyásig. A répa alkalmazása mint szükségmegoldás egy nagyon pikáns salátához vezetett.

A magyar származású olvasó számára első blikkre talán meglepő lehet a répa felhasználása, de az a helyzet, hogy aki ezt a salátát megkóstolja, az bizony azon veszi észre magát, hogy szépen elkezd rájárni, mint a maci a málnára.

Nézzük, mi kell hozzá?

Két darab nagyobb sárgarépa
kb. 2 teáskanál só
kb. 1 teáskanál cukor
kb. 1 evőkanál szezámmag vagy dió
kb. 2 evőkanál szezámolaj (de jó az olivaolaj, sőt a napraforgó olaj is)
kb. 1 teáskanál erős paprika por (erőspistát, pirosaranyat ne!)
kb. 1 evőkanál 20%-os ecet
1 gerezd fokhagyma

A két répát megtisztítjuk majd zöldségpucolóval hosszú csíkokat készítünk. Tudom, hogy lereszelni sokkal egyszerűbb, de a koreai répasaláta hosszú szálakból áll. Szánjunk rá egy kis időt és a végeredmény sokkal látványosabb lesz, mint ha a répákat leküldenénk a robotgép reszelőjén. A felszallagozott répákat tálba rakjuk, megsózzuk, megcukrozzuk és összekeverjük. Legalább egy félórára, de még jobb ha egy órára állni hagyjuk. Viszonylag sok répalé keletkezik, mivel én szeretem ha a saláta lédús, ezért meghagyom ezt a levet.

Száraz serpenyőben megpirítom a szezámmagot. Felaprított diót is lehet használni, de azért ha tehetjük, akkor használjunk szezámmagot. Szórjuk a répára, keverjük össze!

Ugyanabban a serpenyőben melegítsük fel az olajat, majd amikor az forró, vegyük le a tűzről és keverjük hozzá az erős paprika port. Kevergessük, hogy ne égjen meg, majd öntsük a répára! Hozzáadhatjuk az ecetet és az összenyomott fokhagymát is.

Az egészet összekeverjük és megkóstoljuk. Édes-sós-savanyú-csípős egyszerre, de egyik íznek sem szabad tolakodónak lennie. Az általam megadott mennyiségek körülbelül a szükséges ízt produkálják, de ha mégsem, akkor a megfelelő összetevőt (óvatosan) pótoljuk! Hűtsük le és fogyasztásra kész!

Rendkívül étvágygerjesztő íze van, tényleg eteti magát. Sült húsokhoz, flekkenekhez kiváló, nagyon tudom javasolni.