Az év legjobb sci-fijének harangozták be, én meg direkt távoltartottam magam mindenféle információtól, ami a filmmel, vagy a történetével kapcsolatos. A film megnézése után aztán elolvastam az alapnovellát is és nem lettem kevésbé morcos.



Ezt a filmet tévesen sorolták be a tudományos-fantasztikus filmek közé, ez egy dráma, abból is a nyálas, hatásvadász változat. A sci-fi zsáner egy-két megjelenő eleme csak azt a célt szolgálja, hogy megtévessze a gyanútlan nézőt, hogy eladja a filmet. Ráadásul azért vagyok annyira bosszús, mert az ötlet tényleg eredeti (mi van, ha az időt nem a megszokott módon, lineárisan érzékeljük), én legalább is még nem találkoztam ezzel a megközelítéssel.

Szóval a kihagyott lehetőségek filmje ez, de a készítők még rúgtak is az egészbe egy orbitálisat. Nekem a következők fájnak a filmmel kapcsolatosan (a teljesség igénye nélkül):
 
     - a „flashback”-ek a film kezdetétől jelen vannak (akár a novellában), de a filmben a rendező átver, mert Louis „emlékeiről” csak a film második felében derül ki, hogy nem emlékek, hanem a jövő eseményei. A novellában nyilvánvaló volt, hogy két szálon futó eseményekről van szó, itt a rendező a NAGY CSAVAR érdekében átveri a nézőket.

     - az ezredes mp3 lejátszós jelenete: a „bálnák bőgése” alapján fordítsa le a tudós a beszélgetést. 2 perc alatt. Aha. Forest Whitaker szerepe egyébként is ratyi: egy világot megrengető eseménynél (egy idegen civilizáció látogatásáról beszélünk) egy ezredes felügyeli a helyszínt, dönt minden kérdésben, személyesen helikopterezgeti össze a szakértőket, akik már a helikopteren az első találkozásukkor egymás könyvét olvasgatják. Mert ez életszerű, hogy egy fizikus a nyelvészprofesszor könyvét lapozgatja az éjszakai helikopteren, amikor elviszik az ufókhoz őket, muhaha.



     - Ian szerepe, aki elméleti fizikus és az egész filmben egyetlen tudományos(?) felfedezést(?) tesz a heptapodokkal kapcsolatban. Egyébként meg biodiszlet(nek is gyenge). Értem, hogy nem róla szól a film, de minek kellett ide elméleti fizikus? Egy helyi katona is kísérgethette volna ennyi erővel Louis-t.

     - a „szakértői csapat”, amit Louis vezet. Bemutatják őket egymásnak (Louist és a csapatát), na akkor látjuk a csapatot először és utoljára.

     - a robbantós katonák, akik szabadidejükben híradót néznek és ezért fel akarják robbantani az ufókat. Édes Istenem. Ez annyira, de annyira szánalmas.

     - a csúnya és ostoba kínaiak, oroszok, meg még ki tudja miféle aljanépek. Mind-mind irigy, rosszindulatú és mindenáron háborút is akar. Bezzeg a békeszerető, tudós amerikaiak, akik persze jól meg is fejtik a megfejtendőket, mindenféle segítség nélkül. Aztán kegyesen és gondolom önzetlenül mindent megosztanak az ostoba világgal.

     - szerencsére azért a világbéke megvalósul, na és minek köszönhetően? Egy telefonhívás elegendő erre, mindössze mandarinul azt kell a fülébe suttogni a kínai tábornoknak, amit a felesége is mondott neki korábban. És hogy ez mi is volt? Hát nézzen utána a néző a Wikipedia-n, mert a rendező nem árulja el a filmben. Ez aztán az eredeti megoldás! És persze az is nagyon hihetőnek tűnik és én készséggel el is hiszem, hogy a heptapodok azért teremtek itt ripsz-ropsz, majd válnak aztán szintén ripsz-ropsz köddé dolguk végeztével, hogy majd az emberiség is segítsen rajtuk 3000 év múlva, hiszen ők csak a jövőt tudják érzékelni, meg a csillagok közt utaznak, nyilván majd az ilyen majomszármazékokra lesznek szorulva. Mondjuk szerencsére ez a szál nincs jobban kifejtve, de azért a világbéke nagyon megfeküdte így is a gyomromat.  

Tehát ami sci-fi elem fellelhető volt, az a fentiek szerint került beépítésre e filmremekbe.



De a film nem erről szól.

A főhős megtanulja a heptapodok nyelvét így egyszercsak a képességeiknek is a birtokába jut. Van ugyan utalás ennek az elméletére (Sapir-Whorf hipotézis, bár ez sem pont ezt feltételezi), de azért ezt egy lopott példával hadd tegyem nehezen hihetővé: a kutyák sokkal-sokkal jobban érzékelik a szagokat, mint az emberek. Joggal gondolhatjuk, hogy a természetben található dolgokat a szaguk alapján azonosítanak, tehát mondjuk az üvegnek, a köveknek, a fának is a szag ad értelmet a kutya számára. Az is nyilvánvaló, hogy kommunikálnak egymással az ebek, az ugatásnak, vonyításnak, farkcsóválásnak rendszere van, nekik ez az egymással érintkezés abc-je. Szóval, ha mi megtanuljuk a kutyák kommunikációját és tudni fogjuk, hogy pontosan mit is jelent például a mély horkantás egy oldalra fordított fejtartással és a heves farkcsóválás, attól még nem fogjuk tudni szagról beazonosítani az üveget. Vagyis a nyelv, a kommunikáció megismerésével nem vesszük át az adott faj képességeit (egyszerűbb és sántább, de személyes példa: attól, hogy megtanulok oroszul és egy idő után már oroszul is gondolkodom, még nem fogok tudni tangóharmonikázni).  



De azért Louis mégis megszerzi azt a képességet, hogy az élete eseményeit előre látja. Az, hogy csak felvillanó képeket, vagy a teljes egész életét ismeri, az nem derül ki (a filmből, a novellában egyértelmű). Ahogyan az sem, hogy képes lenne-e beavatkozni, vagy csak tudja, mi fog történni és megéli azt. Nagy (erkölcsi) dilemma ugye itt már a szabad akarat kérdése, de a film szerint Louis nem lázad, semmit nem tesz a személyes tragédiája elkerüléséért (másnak nem tudom értékelni azt, hogy a szeretett, sőt a felvételek szerint imádott férje elhagyja, gyermeke rákos lesz és meghal). Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen szituációt ép ésszel el lehetne viselni (pláne egy tudósnak), neki pedig ez meg se kottyan.

Az igen gyenge érv, hogy elfogadja, hogy neki ennyi boldogság jutott és örül neki, hogy ennyi is összejött. Ha a szabad akaratot (vagy annak illúzióját) elvesszük az embertől, akkor a létezése értelmét vesszük el.

Ha viszont Louis ezt választotta – tudatában a történések kimenetelének – akkor egy önző senkiházi, aki csak csalódást, bánatot és szenvedést mért azokra, akik elvileg számára a legkedvesebbek voltak. A film egy moralizáló, nyálas dráma, amit az eladhatóság kedvéért leöntöttek egy kis sci-fi mázzal. Véleményem szerint alapvetően különbözik az eredeti novella szellemiségétől, mondanivalójától és üzenetétől. Nem állom meg, hogy ne jegyezzem le ide tényleg csak zárójelben, hogy a novellában nyoma sem volt katonai szálnak, világbékének, rákos gyereknek, valamint annak, hogy a heptapodok mit is akarnak tőlünk.

De amíg egy novellától – már a terjedelmi korlátok miatt is – nem elvárható, hogy a szereplők minden cselekedetének, gondolatainak mozgatórúgóit bemutassa, addig azért egy 2 órás filmtől talán lehetne részbeni elvárás.