Sajnálatos módon, a helyettesítő játékvezetők tényleg botrányos teljesítménye miatt, az elmúlt fordulóban az egyik mérkőzés nem kapott olyan médiafigyelmet, amelyet mind a végeredmény, mind a mutatott teljesítmény alapján megérdemelt volna.


A Minnesota Vikings olyan magabiztossággal, olyan magával értetődő természetességgel győzte le a San Francisco 49ers csapatát, hogy az félelmetes volt. Pedig a meccs, ahogy szokták mondani , országos egyesnek (illetve kettesnek kellene írni, hiszen a meccset a Vikings otthonában játszották, csak ez így elég hülyén hangzik) számított: a fanatikus minnesotai drukkereken kívül nem hiszem, hogy sokan bíztak a hazai sikerben. A 49ers jó csapat, de az elmúlt időszakban még a csapból is ők folytak, mindenki zengte a dicshimnuszt róluk, ők álltak a legtöbb Power Ranking élén.

Aztán minden másképp alakult. A Vikings támadósora a másodéves irányító, Christian Ponder vezérletével többször is nyugodtan masírozott végig a pályán.Ponder, ha kellett passzolt, ha kellett futott (egy 23 yardos TD-t maga tett fel az eredményjelző táblára) és a csapat játéka végre már nem csak Adrian Petersonról szólt. Persze, igazságtalan vagyok valahol, mert a Vikings szupersztárja a tavalyi évet egy borzalmas sérülés miatt (a borzalmast most abban az értelemben használom, hogy a sérülése [térdszalag-szakadás] ebben a sportban igen gyakran a játékos karrierjének végét is jelentheti) teljesen kihagyta, de az tagadhatatlan, hogy ha feltűnik egy Minnesota Vikings logó, a többségnek Adrian Peterson ugrik be, mint a csapat „arca”. Nos, idén Christian Ponder tesz arról, hogy ez a kép változzon. A jelenlegi statisztikák alapján pillanatnyilag ő az NFL legpontosabban passzoló irányítója és ez akkor is hatalmas dolog, ha még csak a harmadik fordulón vagyunk túl.


A viking védelem is hozzátette a magáét a mérkőzéshez, hiszen felvonultatták szinte a teljes repertoárt, amit egy védelem felmutathat: szereztek interception-t, erőszakoltak ki labdaszerzést, sack-elték az ellen irányítóját és nem utolsósorban 13 ponton tartották a San Francisco-t. A speciális egységet se hagyjuk ki, hiszen imponáló magabiztossággal értékesítették a field goal lehetőségeket (az 51 yard sem volt leküzdhetetlen távolság), valamint blokkolták David Akers (a SF rúgójának) egyik ilyen irányú kísérletét.

Szóval le a kalappal a minnesota-i vikingek előtt, a szememben a forduló legnagyobb győzelmét aratták egy nagyon jó csapat felett. Mindig jó látni, amikor bebizonyosodik, hogy igazán a teljesítmény számít és nem a média felhajtás, a hype. A Vikings jó úton halad, erre az eredményre lehet építeni, bár a csoportjuk brutális, de a jövő az övék lehet.


A 49ers a vereségtől persze nem lett rosszabb csapat, sőt! Úgy vélem, ha esetleg bő lett volna a meccs előtt az a bizonyos mellény, hát talán most került minden a helyére. Lehet, hogy pont ez a vereség kellett ahhoz, hogy a csapat helyén kezelje az erősségeit és gyengeségeit és a szükséges hozzáállással várja a következő ellenfelével. Az idén - gyaníthatóan – nem sok vereségbe fognak azért beleszaladni.