Prágáról először apámtól hallottam, aki 1969-ben töltött el heteket - nem saját akaratából - az akkori Csehszlovákiában. Éveken át emlékezett vissza, aztán meg én is olvastam a Svejket és már régóta érlelődött az elhatározás bennem, hogy el kell ide utazni. Na így kapta meg karácsonyi ajándékként Prágát a feleségem , ami 2012. tavaszán lett "átnyújtva". Most kivételesen terveztünk egy kicsit, lévén a gyerekeket csak három napra tudtuk lepasszolni a nagyszülőknek, azaz foglaltam szállást (www.booking.com) és próbáltunk valami megoldást találni arra a lehetetlen helyzetre, hogy gyakorlatilag kettő nap alatt megnézzük a legfontosabb látnivalókat (mielött Vincenzo kötözködni kezd, egy nap kell az útra ).




Pozsony - Brno - Prága autópályán utaztunk. Kicsit meglepődtem, hogy Pozsonyban az autópálya bemegy a városba, de meg kell, hogy mondjam, mint kés a vajon úgy csússzantunk át. Az M3-as Pestről kivezető szakasza jutott eszembe... Brnoig az autpálya megfelelő minőségű volt, aztán a határ környékén nagyot esett a színvonal, ez kb. a régi M7-es minőségét jelenti. Keményen döcögős és ez nem tesz jót sem az utasoknak, sem a futóműnek.

Prágában nagyon jól bevált a GPS, én amúgy is szeretem a technikai kütyüket, de félelmetes érzés volt, hogy autópályán és kis utcákon keresztül egyszer csak megérkeztünk és tényleg. Mi az interneten foglaltunk szállást a Lokal Inn nevezetű fogadóban. Oké, hogy azt állították, hogy a Belvárosban van, de ennél közelebb valóban nem lehettünk a Károly-hídhoz. A recepciós hölgy kedvesen és döcögő angolsággal magyarázta el, hol tudom leparkolni az autót. Jó sok pénzért.

Persze, hogy volt B tervem: keresek egy külvárosi lakótelepet, leparkolom a járgányt ingyért, aztán meg tömegközlekedéssel visszajövök a Belvárosba. Megint csak jól jött a GPS, mert mindig tudtam, hogy milyen messze keveredem a szállótól. Végül is a vár felső kapujától nem messze sikerült egy legális ingyen parkolót találnom. Persze most lehet azt mondani, hogy ellophatják, feltörhetik, megrongálhatják az járgányt. És igazuk is van. De ez megtörténhet a jó drága fizetős parkolóban is.


A városnézést Ágival úgy kezdtük, hogy felültünk a 22-es villamosra és felmentünk a vár felső kapujához. Ott kiszálltunk és a váron belül a gravitációt kihasználva ereszkedtünk lefelé.

Hradzsin-negyed


Már a kapunál uralja a látványt a Szent Vitus székesegyház. A kaput a várőrség őrzi, aki akarja, az őrségváltást is megnézheti, miközben lobog a Cseh László (bocs a szóviccért).



Aranyművesek utcája - Arany utcácska


Este hat óra után az utca belépő nélkül is megtekinthető. A várat az alsó kapun elhagyva gyönyörködhetünk a panorámában. Ha száz nem is, de jó néhány torony van Prágában. A fotózás után a legegyszerűbb megoldás a lépcsősoron leereszkedni a várból, de aki nem sajnál pár eurót, annak ajánlom, hogy a várfaltól ereszkedjen le a Pálffy kerten (Palffyovska zahrada) keresztül a városba. Már aki még nem fáradt el. És persze nyáron, amikor minden zöld .



Károly híd


Gyönyörű látvány, ami egyben közösségi hely: minikiállítások a helyi festőktől, minikoncertek (klasszikusoktól a ragtime-ig) és szuvenírárusok. Jelmezesek és civilek. Középkori hangulat. A hídvégén álló tornyokban a világ négy égtája felé eltrombitálnak egy kedves dallamot, aztán lobogtatás. A közönség ovációval köszöni meg a produkciót. Mindez óránként.






A világhírű óratoronynál jó negyedórán át próbáltam megfejteni, hogy mi mit mutat: nem jöttem rá, csak a nyakam fájdult meg. Egész óráknál hirtelen a kis figurák megmozdulnak, a csontváz harangozik majd a legvégén a rézkakas is kukorékol.


A tömeg hatalmas és itt is megjelenik a magasban a trombitás, aki előadja a megunhatatlan produkcióját, majd zászlóként használva ujjasát, fogadja a tömeg üdvözlését.


És a végére gasztronómia. Mondanom sem kell, hogy mindenhol lehet sört inni. Csak néhány márka: Gambrinus, Pilsner Urquel, Budvar, Kozel, Staropramen. A prágai sonkát nagyon javaslom, ezt parázson sütik meg. A nálunk hermelinnek nevezett sajtkülönlegességet is érdemes megpróbálni. A gulás névnek ne dőljünk be, mert nem azt kapjuk, amire várunk. A káposztaleves és a pacalleves hüvős este nagyon jól esik, finom és kellemes.