Előrebocsájtom, írásommal kedvet és rajongókat szeretnék szerezni ennek a sportágnak. Ezért igyekeztem úgy fogalmazni, hogy ha belefutunk egy közvetítésbe, akkor felismerjünk alapvetéseket, a játék főbb elemeivel tisztába legyünk. A szakmaiság hiányozni fog belőle, ha valakinek ilyen igénye van, keresse a http://bowl.hu/ oldalt, szenzációs, precíz, a szerkesztők közül sokan elképesztő mélységig ismerik a sportot.


Ha az alapokkal tisztában leszel és megérint a játék íze, nem fogsz szabadulni tőle. Ki fog derülni számodra, hogy ez egy olyan stratégiai játék, amelyben minden egyes puzzle darabkának a helyén kell lennie, mert különben az ellenfelek azonnal megtalálják a gyenge pontodat. És persze azonnal ki is használják. Itt, ha valaki rosszul teljesít, már 5 perc múlva ki van értékelve az ellenfél által és a következő játékban ott fognak megtámadni. De ne szaladjunk ennyire előre. Lássuk mi is ez a játék:

Az eleje nagyon egyszerű lesz. A cél az, hogy több pontod legyen, mint az ellenfélnek. Pontot úgy tudsz szerezni, ha a labdát

- becipeled az ellenfél alapvonala mögé (touchdown)
- bedobod az ellenfél alapvonala mögé és ott valaki a csapatodból elkapja (touchdown)
- a rúgójátékosod berúgja a labdát az ellenfél kapujának két póznája közé (fieldgoal)
- az ellenfél támadásakor az alapvonaluk mögött lebirkózod a labdát cipelő játékosukat (safety)

A felsorolás nem teljes és nem is teljesen szabatos, de most megteszi.

Ahhoz, hogy pontokat szerezz, el kell jutnod az ellenfél alapvonala mögé/közelébe. Ha nálad van a labda, akkor 4 próbálkozásod van arra, hogy 10 yardot haladj előre. Ha a 4. alkalommal sem sikerült a kiinduló ponttól 10 yardnyit előre menni, akkor a bírók elveszik a lasztit és az ellenfél onnan próbálkozhat, ahol neked kifulladt a támadásod. Ezért általában, ha a 3. kísérletre nem sikerült a szükséges yardmennyiséget abszolválni, akkor elbikázzák a labdát (punt-nak hívják), hogy az ellenfélnek messzebbről kelljen támadnia. Szerintem ez elég logikus lépés. Hogy éppen hol tartasz, két számmal jelölik (pl. 1. és 10, 3. és 5 vagy 4. és 22). Az első szám mutatja meg, hogy hányadik lehetőségedet taposod az adott játék (drive) során, a második pedig azt mondja meg, hogy hány yardot kéne megtenned ahhoz, hogy újra 1. és 10-zel folytathasd a menetelésedet.

Haladhatsz viszonylag lassan (az irányító valamelyik futónak a kezébe nyomja a labdát, aki elindul a lehetetlen küldetésére, az irányító pedig reménykedik, hogy néhány másodperc múlva élve látja viszont társát), vagy gyorsabban (az irányító elhajítja a lasztit, hátha a rengeteg kéz közül éppen egy olyan ruhás fazonhoz kerül, mint ami rajta is van).

Hát azt hiszem, ennyi.


Persze nem. Most kezdünk belemelegedni.

Egy csapat 53 fővel vág neki a szezonnak. 3 fő csapategység van: támadó szekció, védelem és speciális egység. Csapatonként egyszerre 11 játékos van a pályán. Egy-egy játék (play) után azért tűnhet kaotikusnak a pályán a helyzet, mert ha a csapategységek váltják egymást, akkor általában 44 ember is mozgásban lehet: 22 ember lefele tart, mert már nincs dolga, 22 meg befele, mert nekik viszont most jött el az idejük.

Támadók

Van egy főnök az irányító (qb, quarterback), aki megmondja (persze neki is megmondják…), hogy mit fognak játszani abban az adott játékban. Van hét embere (támadófal, offensive line), akiknek a dolguk, hogy megvédjék a főnököt, legalább 3- 4 másodpercig. És vannak a játszótársak, játéktól függően: futók (running back, fullback), elkapók (wide receiver), tight end-ek, akik elkaphatnak, vagy besegíthetnek a támadó fal munkájába és még magyar nevük sincs, pedig hasznosak lehetnek. Mindenkinek van dolga! Sőt, mindenkinek nagyon is fix, előre meghatározott feladata van. Ha bárki, hangsúlyozom, bárki rosszul végzi, a játék halálra van ítélve.

Védők

Heten vannak itt is az első-második vonalban (a védőfal és az un. linebacker-ek 4-3, vagy 3-4 megoszlásban) . Az elkapókra figyelnek ketten, vagy hárman (ők a cornerback-kek) és van még a biztonsági tartalék, általában 2 fazon (safety-k). De ezer felállás lehet, van, amikor a biztonsági tartalékot uszítja az edző az ellenfél irányítójára. A védők őrizhetnek területet, vagy lehet mindenkinek saját embere. És ennek minden variációja.

Speciális egység

Ők akkor jönnek fel, ha valami olyat kell csinálni, ami se nem támadás, se nem védekezés. Vagyis, kezdőrúgásnál, 4. kísérletnél, ha kapura rúgják, vagy csak ha elbikázzák a lasztit, mert nem jött össze a támadás 3 kísérletre sem.

A taktikai repertoár mind támadó, mind védő oldalon igen széles. Sémákban dolgoznak, úgynevezett playbook-ot dolgoznak ki az edzők és ezt minden játékosnak fejből tudnia kell. Értelemszerűen, ami rá vonatkozik. Tudnia kell, ki merre mozog, mi a feladata, ki az irányító első számú célpontja és mi a b, c, stb terv az adott játékban. Nagyon érdekes, hogy a játékosok a játék indítása előtti felállásából már sok következtetést le tudnak vonni. Mind a védelem, mind a támadók alkalmazkodnak egymáshoz, még közvetlenül a labda elindítása előtt is.

Persze kellenek játékvezetők is. Heten vannak egyszerre a pályán és vannak még azon kívül is. Ha szabálytalanságot észlelnek, akkor eldobják a náluk lévő sárga zászlócskát (flag), de nem mindig állítják meg ezért a játékot azonnal. Lemegy a játék, aztán összedugják a fejüket a főbíróval (fehér sapkás fazon), aki utána kihirdeti a verdiktet, ami lehet területvesztés, vagy területnyerés (ha már területszerző játékról van szó), esetleg a játék újrajátszása, vagy még ezer más. A szabályok bizonyos helyzetekben megengedik, hogy a csapat főedzője azon kívül, hogy üvölt, toporzékol, csúnya szavakat mond stb, néha egy piros zászlócska bedobásával rávegye a játékvezetőket, hogy ha már nem veszik észre a teljesen nyilvánvaló, egyértelmű dolgokat és a csapata ellen ítélnek, méltóztassanak visszanézni a játékot és revidiálni az álláspontjukat. Na, akkor elmennek videózni és kiderül az igazság (persze nem, de legalább a lehetőség illúziója megvan. Jó, igazából elég gyakori, hogy az edzőnek adnak igazat). És persze a legszimpatikusabb vonása a bíróknak: minden ítéletet bemondanak, konkrétan a hibázó játékost és a szabálytalanságot, valamint a büntetési tételt megnevezve. Ez szerintem mindent visz. Nincs mellébeszélés, csak a konkrétum. Királyság.


Néhány szó a szervezetről

A liga (NFL) 32 csapatból áll, nincs kiesés (nincs hova), nincs feljutás (nincs kinek).

2 főcsoport (AFC és NFC), azon belül 4-4 divízió, divíziónként 4-4 csapat (kijött: 2*4*4=32)

16 forduló, szeptembertől december végéig. Aztán rájátszás főcsoportonként, a főcsoportok győztesei február elején a Superbowl-ban eldöntik, ki a bajnok.

Ennyi tudás birtokában le lehet ülni, megnézni egy meccset. Tudod kik játszanak és mit akarnak elérni. Az apróságokat fel fogod magadra szedni. Minden meccsel egy kicsit többet tudsz majd a sportágról, megismered a szakzsargont (hála az égnek, kevés dolgot sikerült vicsorogva lefordítani).

A közvetítésekben a pályára „odarajzolt” vonal (ameddig az adott játék során el kell jutni) kezdetben nagy segítség, már ami az adott play végeredményének azonnali felmérését segíti, de később erre sem lesz szükség.

Az amerikai foci elképesztő történeteket produkál. Nyilván igazolni kell az „amerikai álom” jelenlétét - a legnépszerűbb sportban meg kiváltképp – de ettől függetlenül azok a sztorik megtörténnek, akár a szemed előtt zajlik le, fordulóról, fordulóra. Igaz, minden sportban előfordulnak valószínűtlen győzelmek, nagy fordítások, könnyeket csalogató emberi drámák, történetek, de itt valahogy ez is más. Ebben a sportban egy év alatt mindössze 16 (!) meccset játszanak a csapatok (és persze a rájátszásban az arra érdemesek még maximum négyet), ennyibe kell besűríteni a történeteket. És azok besűrűsödnek!

Ha pedig valami okán szimpatikussá válik egy csapat – megtetszik a mezük, a hozzáállásuk, nagyon elverik őket, vagy nagyon elvernek valakit, vagy rácsodálkozol arra, hogy a logójukkal díszített pulcsival állított haza az asszony legutóbb a bálás turkálóból -, na, akkor véged. Akkor jegyet váltottál a szívinfarktus és agyvérzés közeli vasárnap éjszakákhoz, a használhatatlanná váló hétfőkhöz. Imádkozni fogsz, hogy egy-egy ütközés után az a tőled 8-10 ezer kilométerre levő 100 kilós néger fazon magától fel tudjon kelni, különben vége a csapat szezonjának (ja ezt nem is írtam: itt csak akkor maradnak lenn a játékosok a füvön, ha tényleg nem tudnak felkelni. Ha fáj, attól még feláll és mintha mi sem történt volna, kiüget az oldalvonalig. Ott persze megpróbálják újra bevethető állapotba hozni az erre szakosodott emberek, de a pályán gyengeséget nem mutathatnak. Itt nincs színház, primadonnáskodni csak pályán kívül szoktak).


Nagyon hamar sokkal jobban fogod tudni, milyen játékot kellett volna játszani az adott helyzetben, mint az az edző, aki az életét a pálya mellett élte le és hasonló fazonok tucatjai dolgoznak a keze alá. Vagy nem érted, mit keres fenn a pályán az a játékos, akiről a vak is látja, hogy semmi keresnivalója nincs ott.

Vagyis: szurkoló leszel, végérvényesen, menthetetlenül.

Ez a játék beszippant és nem enged. Azon veszed észre magad, hogy már márciusban várod a szeptembert, mert foci nélkül lehet élni, de minek?