Néhány éve fedeztem fel a geocachinget. Ez egy olyan játék, szabadidős sport, kikapcsolódási lehetőség - nevezzük akárhogyan -, ami arról szól, hogy van egy adatbázis, amelyben "ládák" GPS koordinátáit tárolják, amelyet beütve egy okostelefonba, navigációba vagy GPS vevőbe megkereshetjük ezeket a "kincseket". Az adatbázis az interneten található mégpedig a www.geocaching.hu szájton, ahol még sok minden más is található.



A kincskeresés megvalósulhat egyedül, de kiválóan működik hétvégi kirándulás formájában a családdal is, gyerekekkel.

A láda az esetek többségében egy konyhai műanyagdoboz, ezt hívják hagyományos ládának, de vannak még multik és virtuális ládák is, ezeket talán majd később egy másik beszámolóban fogom bemutatni.

A "kincs" az esetek 90%-ban haszontalan mütyür, kindertojás-figura, mondjuk ki: értéktelen vacak. Persze a gyerek ezt másképpen is láthatja... Ami egy felnőtt számára érdekes lehet, az maga a kutatás, a megtalálás öröme. No és a környezet. Merthogy ezeket a ládákat érdekes, látványos és mondhatni tanulságos helyeken helyezik el.

Úgy történt, hogy a gyerek unokatestvérének születésnapja volt, ami azt jelentette, hogy kb. 10 darab gyerek - 3-tól 10 éves korig - a szüleikkel buliznak csokitortával és szörppel a kezükben. Úgy gondoltam, hogy egy órácskát lecsippentek a partitájmból és megkeresem az egyik közelben lévő ládát, levadászom és utána megyek gyerekzsúrozni. Előéletemből adódott, hogy egy olyan ládát választottam, amely (kis)Magyarország határán volt elrejtve. Szó szerint a határon. Ez volt a Sávoly-híd. A Google térképen itt található.



Nem szeretnék magáról a hídról mesélni, ezt a láda elrejtője nagyon szépen megtette a geocaching.hu-n, itt. A számomra ismeretlen tervező - Sávoly Pál - a Wikipédia szerint:

"A vezetésével épült hidak közül említendők a Naft-folyó kábelhídja, az India részére tervezett híd, 52 sziámi híd és a tiencsini Hao-Ho folyamot áthidaló nyitható híd. Ugyanakkor több nemzetközi hídpályázaton szerepelt sikerrel (Casablanca, Mechra, Abbei stb.) Részt vett az óbudai Duna-híd (Árpád híd) tervezésében. Ő tervezte a Boráros téri Petőfi híd hídfőit, alul- és felüljáróit, továbbá az angyalföldi szennyvízátemelőt. A II. világháború után közreműködött számos híd újjáépítésében. A Ferenc József-híd (Szabadság híd), a szobi Ipoly-híd, majd a Széchenyi lánchíd helyreállítási munkáinak volt a tervezője. Tervezte az 1958-ban átadott heluani (Egyiptom) 800 m hosszú közúti és vasúti Nílus-hidat. Legjelentősebb alkotása, az új budapesti Erzsébet híd tervezése és építése. 1965-ben Állami Díj I. fokozat elismerésben részesült az Erzsébet híd megtervezéséért, Magyarország első kábelhídjának gazdaságos és korszerű megoldásáért."



A helyszínen, azaz Szobon, ezen a hídon, illetve az Ipoly közepén fut a magyar-szlovák határ. Állítólag azért, mert Triannon idején az antant hajózható folyóként tartotta számon. Na sem előtte sem utána nem járt hajó az Ipolyon. Csönd, nyugalom és magány.



Manapság nincs határvizsgálat és őrizet a hídon, simán át lehet gyalogolni a túloldalra, fényképezni lehet, a kutya sem törődik velünk, az ember ilyenkor ébred rá a schengeni belsőhatár fogalmára.