Tudod, hogy mi a multikulti? Az az állapot, életstílus, amikor kicsi országunkban/városunkban egyre több idegenajkú él, akik miközben láthatóan otthonuknak tekintik pici lokális életterünket, megtartják, sőt, utódaiknak továbbadják eredeti kulturális örökségüket. Na ez a multikulti. A globalizáció kulturális megnyilvánulása, ha úgy tetszik. Tipikus példái ennek a németországi törökök, a franciaországi algériaiak, a józsefvárosi vietnámiak, akiknek gyermekei már kiválóan beszélik a befogadó ország nyelvét (is) és előbb-utóbb az élet/kultúra minden szintjén megjelennek. Egzotikus gyökereik tagadhatatlanul új színfoltot jelentenek egy ország életében, még akkor is, ha esetleg egyeseknél túlteng a nemzeti érzés és nem nézik jó szemmel ezt a fajta kulturális keveredést.

A multikulti egyik jeles képviselője a címben említett Vadimir Kaminer, aki származását tekintve orosz és mint oly sokan a kilencvenes években kalandvágyból nyugatnak vette az irányt, mert több lehetőséget látott a Nyugatban/megelégelte a posztszocialista mocsarat/naivan hitt a nyugati demokráciákban, satöbbi, satöbbi, satöbbi.

Kaminer annak a korosztálynak a képviselője, ami már kiábrándult a pártból, az impotens lózungokból, és volt annyi esze, hogy ezt átlássa és mersze, hogy 18-20 évesen gyökereit egy másik kulturális közegbe tegye át, jelen esetben a kilencvenes évek Németországába.

Nem merészelem azt kijelenteni, hogy mindenkinek ezt kellett volna tennie annak idején, de lássuk be, hogy a mai magyar fiatalok egy része már a megfelelő fizetésért idegenben hord házhoz pizzát, programokat ír egy telekommunikációs cégnek vagy egy kórházban gyógyít. Miközben magyarnak vallja magát és lehet, hogy családot alapít és nem jön többet haza.

Aki járt már Londonban, Berlinben vagy Hamburgban (halkan jegyzem meg: Budapesten) az tudja, hogy nemzetek, nyelvek, kultúrák keverednek a nagyvárosok kerületeiben, a kocsmáktól a vállakozásokig, az óvodáktól az egyetemi kampuszokig.

Az „Utazás Tralalába” öt elbeszélés ugyan, de mindegyik elbeszélés rövid kis történetekből áll össze, ami azt az érzést kelti az olvasóban, mintha Kaminer élőszóban adná elő kalandjait, miközben keveredik a szovjet „örökség” a német/nyugati élményekkel. Számomra roppant szórakoztató volt a nagybácsi párizsi túristaútjának elmesélése miközben megismerhetjük Kaminer barátainak kalandjait a francia fővárosban. Egy másik elbeszélésben dániai kalandjait írja meg, ahol szintén megjelenik a kelet-európai örökség és ízelítőt kapunk a multikulti különös világából. Vladimir Kaminer jelenleg Berlinben él, műsora van a ZDF adón, könyvei jelennek meg – németül, amiket aztán több nyelvre le is fordítanak.

Az „Utazás Tralalába” nagyon jó kis könyv, könnyed szórakozást ígér.