Megérkezés

Na, hát nem volt éppen egy rövid út, meg éppenséggel leányálom se. Először is a repülő egy szép régi boeing 737 masina volt, amire sikerült úgy felszállnom, hogy éppen a szárny mellé kerültem, az ablak mellé. Ezáltal végignézhettem a szárny alatt megbúvó, kibaszott nagy rakéta porszívóra emlékeztető hajtómű és a szárny lamelláinak összehangolt működését, amely azt a célt szolgálta, hogy a fedélzeten helyet foglaló 40 fő férfi és 2 nő (a styúárdeszek, természetesen kazahok) 3 óra 20 perces utazás után megérkezzen Atirauba.

A repülésről annyit még, hogy nagy élmény, felülről látni a felhőket, átrepülni rajtuk, és a többi. Állítólag felmentünk 9-10000 méter magasra is, itt már csak alattunk voltak felhők.

Atirauban töltöttem az első éjszakát Kazasztánban, itt bérel a cég egy nagy lakást. Ehhez előbb át kellett vergődnöm a vízumszerzési és vámolási ceremónián, ami errefelé nem egyszerű dolog. A rendőrök lényegesen szigorúbbak, mint otthonfelé. Szóvak előszöris a vámolás. Megjön a csapat magyar, vámosok dörzsölik a markukat a várható extraprofitra gondolva. Csapat magyar be a tranzitba, ami nem teljesen olyan, mint otthon. Ugye Ferihegyen ülőhelyek, dutyi frí shop, hamuzók, panoráma, iso ráz. Itt meg: van egy nagy terem betonpadlóval, ülőke sehol, a falakon körbe néhány könyökló, hogy ki tudd tölteni a papírjaidat, a sarokban egy kis kuckó, ahová beül a konzul, szigaréttával a szájában, és szépen kézzel kitölti a szükséges nyomtatványokat - 10 perc/ember sebességgel kb. Ezt húsz fővel beszorozva megkapjuk a megérkezési folyamat átfutási idejének nagy részét.

A vámosok elsősorban dollárra és a helyi valutára, a tengére vadásznak, az én forintom nem kellett nekik. De azért a bőröndbe még benéztek, de ott se találták meg a konyakot.

Na, ezután irány a lakás, ami egy szép, kazah motívumokkal gazdagon cifrázott 8 emeletes panelházban van. Ezekről csinálok valahogy fényképet, mert nem tudom leírni milyenek (de rengeteg van belőlük). Az első éjszakám kurva szarul indult, ugyanis a repülőn megfájdult a gyomrom, a vállam elkezdett fájni, de nagyon a reggeli oltástól, valamint szerintem be is lázasodtam. Szóval ott fetrengtem kínok között, amikor belémvillant a felismerés, hogy: "Ho-ho, van alvópirim, izé algopirin". Nosza gyorsan be is kaptam egyet ásványvízzel (itt nem szabad a csapból inni - ez a főszabály), és mit ad isten, illetve hogy-hogy nem elvtársak reggelre elmúlt a láz, a hasfájás, a vállam is kevésbé fát, valamint eltűnt a nátha is. Hát, gondoltam magamban, már megérte kijönni. Két hete bassza az orromat a takony, erre kijövök ide, és hopp. A jó ázsiai levegő. Egyébként Atirau azért is érdekes hely, mert kettészeli az Ural folyó, és ez, mint tudjuk, a földrajzi határa Európának és Ázsiának, és nekem volt módom többször is átmenni a hídön oda vissza. Mostantól interkontinentális vagyok.

Szombaton irány Tengiz. Ilyet még nem szigarettáztam. Több mint 4 órás utazás a széles aszfaltcsíkokon, alig forgalom, 320 kilométer. Érted, 320 kilométer 4 és fél óra alatt. Most számolsz fejben, sebesség, gyorsulás, ez meg az. Na igen, nem valami szép eredmény, ugyanis ezek az aszfaltcsíkok ugyan meglehetősen szélesek, de nagyon vékonyak is egyben. Azaz kátyú kátyú hátán, a sofőrünk egyfolytában a kormányt tekergette. A végére akkora bicója volt, hogy még. Majdnem annyit mentünk a bal oldalon, meg az útszélen, mint a rendes úton. Fát nem sokat láttam, tevét is alig.

Végül helyi idő szerint 5 óra tájban megérkeztünk Tengizbe, (útközben két települést érintve - népritkasági mutató). Na, itt aztán van minden, ami szocializmus. A népek barátságát jelképezi, hogy kazahok, magyarok vegyesen dolgozunk itt. A szűkős lehetőséget jelképezi, hogy a telefon, a fax, valamint az Internet is ugyanazon a számon keresztül megy, ezáltal itt nem lehet csak úgy agyba-főbe levelezgetni, meg netezni, de azért megpróbálom. Az életkörülményeket jelképezi panel lakóház (de a lakások szépen be vannak rendezve, abban nincs hiba) és az ínyenceknek való üzemi konyha. Tényleg csak ínyenceknek. Én eddig kétszer ettem ott, nem tudom pontosan mik voltak a második fogások.