Rengeteg recept található a neten, nehéz eligazodni. Kértem Tatosától e-mail-es segítséget is, ami azonban lett belőle, úgy gondolom, már egyedi és a sajátom, fogadjátok szeretettel.

Az elkészítés során voltak alapvetések: egyben akartam elkészíteni a húst, nem darabolva, mert tálalásnál össze sem hasonlítható a hatás. Azt is tudtam, hogy nem fogom szabad tűzön elkészíteni, ezért elő kellett főznöm az oldalast, amit nem akartam előzetesen, de ezt a kompromisszumot be kellett vállalnom. Végül pedig olyan pácot szerettem volna, amelyet a tálalás során, egyfajta mártogatósként, az asztalra tudok tenni. Ez utóbbi fényesen bevált, legalább akkora sikere volt, mint maga a húsnak. A hús mellé görög salátát készítettem, hogy illik-e hozzá, nem tudom, nekünk bejött!

A leírás előtt még egy „szemlesütős” vallomás: sajnos az étel végleges tálalásáról nem tudok képet bemutatni, mert nem nálunk lett az asztalra téve és az átcuccozás körüli mizéria miatt egyszerűen elfelejtettem a fényképezőgépet is átvinni. De remélem, a sütőben készült kép is nyújt némi betekintést a látványról.

Szóval akkor:

Bbq oldalas DV módra (két napos recept)

Első nap

2,5 kg oldalast feltesszük főzni sós, egész borsos, vöröshagymás és fokhagymás vízbe, úgy, hogy a víz ellepje a húst. Egy bő óra alatt puhára fő (lassan főzzük, ne lobogó vízben).

Közben elkészítjük a szószt: 1 nagy fej (vagy két kicsi) vöröshagymát üvegesre pároljuk, nyomunk bele néhány gerezd fokhagymát is. Beleteszünk két nagy kanál barnacukrot (nem tudom, hogy sima kristálycukor miért nem jó, de mindenki erre esküszik és ezzel nem akartam elrontani a szószomat) és hagyjuk, hogy jól karamellizálódjon.



Amikor úgy véljük, hogy ez bekövetkezett, akkor az edénybe az alábbi hozzávalókat tesszük (nem sorrendbe írom, mert az tökmindegy): sűrített paradicsom, ketchup, mustár, worchestershire szósz, balzsamecet, bors, méz, szójaszósz.



Az egész katyvaszt összefőzzük, olyan 20 percig, közben kóstolgatni szükséges. A lényeg, hogy a kóstolt szósznak finomnak, pikánsnak kell lennie, ezt a hozzávalók további adagolásával érhetjük el.
Ennél nem tudok okosabbat mondani, mert a húsnak jó lesz kis túlzással bármi, ha kellően fűszeres, de ha nekünk nem ízlik a kreálmányunk, akkor nem fogjuk belemártogatni a kész husit az asztalnál és az kudarc. Talán a ketchup, a méz és a balzsamecet a legfontosabb ebből a szempontból, állítsuk be ezek arányát tehát ízlésünknek megfelelően.
Ha 20 percig forraltuk, tegyük félre.

Amikor megfőtt a hús ( a csontok már-már kikívánkoznak a husiból), vegyük ki a vízből és hagyjuk kihűlni. Amikor kihűlt, kenjük be jó bőven minden oldalát a szószunkkal,



majd tegyük fóliába és a hűtőbe.



A maradék szósznak is ott a helye.

Igyunk egy sört és takarítsunk össze a konyhában.

Második nap.

Könnyebb dolgunk lesz, mint az első napon, mert most enni is fogunk.

Vegyük ki a hűtőből és a fóliából a husit és tegyük rá a tűzhelyünk rácsára. A rács alá tegyünk egy lapos tepsit, amibe szükséges egy kis víz is: a kicsepegő zsírt és egyebeket nem árt felfogni ilyen módon.
Nagyjából másfél órára és 150 fok körüli alsó-felső sütésre állítsuk be a tűzhelyet, ez idő alatt egyszer kétszer óvatosan forgassuk meg a rácson a húst.

Közben dobjuk össze a görögsalátát.
Nem vagyok híve a Görögországban tapasztalt tálalásnak, amikor öklömnyi méretű összetevők vannak beledobálva egy tálba, rajta egy nagy adag feta, aztán ennyi.
Én nagyjából 1-2 centis nagyságúra vágom össze a paradicsomot, uborkát, fetasajtot, az olivabogyót felezem, a lilahagymát vékonyra szeletelem, hogy szétessen. Az egészet jól összerázom óvatosan, majd ráöntöm a dresszinget: 3 adag olivaolaj, 1 adag citromlé és sok bazsalikom összekeverve.

Nagyjából így néz ki.



Ha a hús körülbelül ezt a képet mutatja a sütőben, akkor tálalhatunk is.



Jó étvágyat.