Mielőtt megnősültem volna, talán életemben kétszer ettem halászlét. Azóta pedig rendszeresen, mondhatni hozományként kaptam.

Nem vagyok irigy, megosztanám veletek a halászlé készítésének ezt a módját. Roppant egyszerű, mert – apósom elmondása szerint – azok a korabeli halászok, akik „kitalálták” ezt az ételt, nem értek rá olyan kunsztokra, amely a mai konyhai tevékenységet jellemzi, no meg a hozzávalók is korlátozottak voltak.

Tehát:
Ahány személyre főzünk, annyiszor ½ kg pontyot veszünk (de az alsó határ 2 kg lehet). Pontykilónként 1 közepes fej vöröshagyma, egy púpos evőkanál őrölt házi pirospaprika és még egy kanál pluszban, 1,3 liter víz (diszlexiásoknak: 5 kg halnál ez úgy fest, hogy 5 fej hagyma, 6 kanál paprika, 6,5 liter víz), 2-3 szem krumpli, néhány paradicsom, pár szelet paprika, fejenként egy cseresznyepaprika. Esetleg némi piros arany, de ez már a modern idők hozománya.


Elkészítése sem nagy ördöngösség, elve a mindent bele!

Megtisztítjuk a pontyot, a fejet kettévágjuk, a farkát beirdaljuk, a testéből 1 ½ -2 cm-es patkókat vágunk, jól besózzuk, néhány órát kell állnia a sóban. Egy halfőző bográcsba (alul széles, felfelé keskenyedő) beletesszük a felkockázott hagymát, megtisztított, kettévágott krumplit, paprikát, paradicsomot, cseresznyepaprikát, sózott halat és felöntjük vízzel. Alágyújtunk, és amikor felforr, belelapátoljuk az őrölt pirospaprikát.


Ha a pontyban volt ikra, vagy tej, akkor azt a főzés félidejében kell a bográcsba beletenni, ekkor érdemes megkóstolni és ha kell, akkor sózni. A halat főzni csak úgy szabad, hogy közben Szekszárd környéki vörösbort kortyolgatunk, mert a forrásban lévő halászlé illatát csak úgy lehet elviselni (tudniillik, összefut az ember szájában a nyál…). Forrástól számított 30 perc múlva kész a halászlé. Külön tálra szedjük a halat, valamint a krumplit, a belsőségeket és a cseresznyepaprikát (én stikában el szoktam nyomni a bográcsban egy-két cseresznyepaprikát, persze csak ha legalább 8-10 főre főzök, kell az az izgalmas csípősség), a lét leszűrjük és tálaljuk.

Nem ejtettem szót még róla, de ennek a halászlének elengedhetetlen kelléke a frissen gyúrt házi tészta. Ahogy sejteni lehet, ez sem bonyolult. Lisztet tojással, csipet sóval összegyúrunk, kemény tésztát kell kapnunk, víz nem kell bele. Pici pihentetés után, nyújtjuk, felvágjuk gyufára (elődeink nyilván kést használtak, nekünk már rendelkezésünkre áll bárhol beszerezhető tésztagép, mellyel sodorni is, vágni is könnyedén lehet). Enyhén sós vízben kifőzzük és hideg víz alatt jól leöblítjük, majd tálaljuk.

A szokás az, hogy a tányérba tésztát tesznek, erre szedik a forró halászlét, majd megszórják ízlés szerint apróra vágott lilahagymával, vagy apróra kockázott zöldpaprikával. A főtt halat második fogás gyanánt eszik.