Egy újabb közép-ázsiai étellel szeretném megismertetni a nyájas olvasót, amely amelett, hogy olcsó és egyszerű, nem elhanyagolható módon finom is. Ezt a harapnivalót is tengizi ismerőseimnek köszönhetően sikerült megkóstolnom és - bár van némi hasonlóság az ukrán pelmenyi és húsos pirog kapcsán - de mégis a végeredményt tekintve egy kicsit más ízvilágot tapasztalhatunk meg. Ugyan itt is egy tésztába csomagolt hústöltelékről beszélünk, de körülbelül itt van a hasonlóság vége is.



A cseburek állítólag egy mongol-tatár származású húsostáska, azaz a húst tésztába csomagolják és zsirban kisütik, de e mongol-tatár eredetet minden kazah bőszen tagadja, mintha lenne bármilyen jelentősége, hiszen mint annyi más közép-ázsiai étel, a cseburek is ravaszul bediffundált a volt Szovjetunió tagállamaiba. Ami nem csoda, hiszen mint azt korábban már említettem, egy egyszerű, olcsó és finom ételről van szó, ami történetesen a vodka mellé is kiválóan illeszkedik. A streetfood jelzőt érthető módon nem említhetem, pedig akár meg is fordulhatna a fejünkben...

Nézzük az összetevőket, ahol már némi orosz ráhatást is megfigyelhetünk. Vajon melyik lehet az?

Fél kiló liszt (én teljes kiörlésű lisztet használtam, aminek köszönhetően a kisütés után gyönyörű aranybarna színt kap)
1,5 deci víz
2 tojás
1 teáskanál só
1-2 löttyintésnyi vodka (na erre céloztam)

Összegyúrjuk és rugalmas tésztát kell kapnunk, amit egy órán át érdemes folpackban pihentetni. Ebből a mennyiségből nagyon sok csebureket lehet kihozni, úgyhogy kezdésként nyugodtan használjuk a felét, vagy hütőben néhány napig tárolhatjuk a fel nem használt tésztát.

A töltelék elkészítésekor kb. fél kiló darálthúst használjunk, ami persze eredetileg birkahús, de tanúsíthatom, hogy a disznó, marha, sőt, a teve is megfelel erre célra .

Természetesen kell még hagyma is, amit apróra felaprítunk. Én javaslom azt a megoldást, hogy egy robotgépbe dobjunk be egy fej hagymát, majd 2-3 gerezd fokhagymát, amit a darálthús követ. Nem tévedés, így egy kicsit "krémesebb" lesz majd a töltelék. Sózzuk, borsozzuk, de a fűszerezés teljesen rajtunk múlik: ha szeretjük a zöldfűszereket (bazsalikomot, oregánót), akkor nyugodtan használjuk azokat. Ha a paprikával akarjuk szinesíteni, nem akadály. Mehet még bele némi olaj, kb. egy evőkanálnyi, és ha még száraznak találnánk a tölteléket, akkor egy pici vízet is adjunk hozzá, de ezt módjával.

Az összeállítás azzal kezdődik, hogy a tésztából golyókat szaggatunk, amit sodrófával (jobb híján tisztára mosott sörösüveggel) vékonyra (2-3 mm) kinyújtunk. A tenyérnyi nagyságú kerek lapok egyik felébe halmozunk némi tölteléket, de hagyjunk egy kis keskeny peremet is, majd a lap másik felét hajtsuk rá a töltelékre. A "peremezés" műveletét egy villával hajtsuk végre, így egy félkört (félholdat) kapunk.

A sütés már roppant egyszerű, bő zsírban vagy olajban mindkét oldalát barnára piriítjuk, néhány perc alatt kész. Szalvétán csepegtessük le és feltétlenül frissen fogyasszuk, kihűlve már egy kicsit "nehéz".



A cseburek egy ropogós tésztában megpárolódott fűszeres és szaftos húsos töltelék, ez így önmagában is finom, de nagyon illik hozzá a vágott uborka és paraicsom keveréke, esetleg fokhagymás sós tejfől, de ne habozzunk megkóstolni ajvárral, sőt salátaöntetekkel sem. Kiváló előételnek, vendégvárónak, sőt, uzsonnának is.