New England Patriots- Houston Texans 42-14. Tegye fel a kezét, aki erre az eredményre felhorkan. Papírforma, ugyebár. A sok magyarországi Pats-fan megrántja a vállát, megszokták a sok pontos győzelmeket, Brady összehajigál 300 yardot, dob 4 TD-t, a meccs eldől félidőre, uncsi az egész, ezért lettünk Pats-drukkerek, mert mindig nyer a csapat. A Texans-drukkerek (az a tíz az országban…) meg tudomásul veszik, ennyi volt ezúttal a csapatban, elég sok az a majd’ 30 pont, de mégsem a konferencia döntőt vesztették el.

Na, hát nem.

Most nem a Texans-t akarom ekézni, egy korábbi bejegyzésben már megkongattam a vészharangot a védelemmel kapcsolatban (most persze elég jól besültek a támadók is melléjük…), tartom, hogy simán elúszhat az a megérdemeltnek tűnő SB részvétel – amit persze csak én előlegeztem meg – nekik.

Lehet, hogy két napig nem tudok majd tükörbe nézni, de le kell jegyeznem, hogy a Patriots minden elismerést megérdemel azért a teljesítményéért, amit produkált ezen a meccsen. Mert ez egy igazi erődemonstráció volt, egy olyan ellenféllel szemben, aki nagyon könnyen szembejöhet a rájátszásban is. Hogy egy kis bulvárt is vigyünk a történetbe, Tom Brady úgy dobott 4 TD-t a meccsen, hogy 5 nappal ezelőtt született meg a harmadik gyermeke, tehát éppenséggel lehetett volna némileg szétszórt is (bár lehet, hogy neki nem kell olyan dolgokon aggodalmaskodni egy születéssel kapcsolatban, mint egy átlag magyarnak, bár ez nagyon nem ide tartozik, csak eszembe ötlött, bocsánat). De nem volt szétszórt, TB vérprofi, ezt még az őt … hm … kevésbé kedvelők is elismerik.


De ment a futás is, a védelem is toppon volt, szereztek labdát is, egy houston-i támadó gépezetet gyakorlatilag egész meccsen 7 ponton tartani remek eredmény és tényleg reményt adhat a rájátszásra. Amit ki szeretnék emelni, hogy háromszor jártak az ellenfél red zone-jában és mindhárom alkalommal sikerült touchdown-t szerezniük. Ennek szerintem kiemelt jelentősége van, mert a rájátszás közeledtével csak azok a csapatok aspirálhatnak eséllyel az SB részvételre, amelyek elsősorban „fejben” képesek a kulcsjátékokat megcsinálni. A Patsnál lehet, hogy ez lesz az igazi változás az elmúlt évekhez képest, amikor szintén minden adott volt az újabb Lombardi trófea megnyeréséhez, de valami apró nüansz mindig közbeszólt.

Végezetül egy kép két bostoni mágusról, amit egyszerűen csak jó nézni.


Doc Rivers (Boston Celtics) és Bill Belichick (New England Patriots), ha esetleg valakinek gondjai lennének a beazonosítással.