Na, eljött ez a nap is, hihetetlen, de tegnap a németek jóvoltából bejutottunk a legjobb tizenhat közé. Jöhet Ronaldo és a portugál csapat, majd lesz valahogy. Történetesen egész nap jártam a várost és arra lettem figyelmes, hogy voltak olyan személyautók, amiken ki volt tűzve a magyar zászló. Utoljára ilyet az oviban láttam.

Hajdú B. István kommentálja meccset, megint a füvön a két bazi nagy póló, zászlók, himnuszok, csapatok. Portugálok nem tűnnek idegesnek, a lelátón is bőven vannak.  És itt a magyar himnusz, a fiúk pirosban, ahogyan kell. Már ahogyan én elképzelem a magyar válogatottat. Felállások, névsorok, Hajdú B. magyaráz, elmondja, hogy még soha sem tudtuk megverni Portugáliát, de olyan lelkesen mondja, hogy alig éri el az ingerküszöböm. És elkezdődik.

Az első hat perc érzésem szerint a portugáloké, nyílván aktívak, győzni akarnak. A hatodik percben Király könnyelműsködik, de megússzuk, sőt, az első magyar támadás is elindul. Hajdú B. megint szükségesnek tartja elmondani, hogy egyetlen egy tétmérkőzést sem sikerült megnyernünk. A portugálok egyre inkább a kontrákra gyúrnak és hát valóban gyorsak. Ronaldo-t keresi az egész portugál csapat.

A 16. percben a portugálok már a hatodik szögletnél tartanak, de  mégsem mondanám, hogy nagy  nyomás. Annyira nem, hogy egy magyar szögletnél kipattan  a labda Gerához , aki úgy, ahogy kell rászúrja a balalsóra és basszus vezet Magyarország. Szépségdíjas gól! Ronaldo meg dühös. 1-0. És a magyarok támadnak.

A 23. percben az egyik magyar leshelyzetben rúgja kapura, merthogy a bíró nem jelzett. De nem lett gól. A portugálok továbbra is felívelgetik Ronaldo-nak, hasztalan. Mezőnyben meglepően jók vagyunk, tartjuk a labdát, de nem a saját kapunk előtt, bár tény, hogy többet vagyunk a saját térfélen. Taktikai faultokat is használunk, csak azokkal sárgák is jönnek.

És megtörténik az első Ronaldo szabadrúgás, amit Király szépen tol ki. Hajdú B. megdicséri az asszisztenst mert megítéli a lest. Közben megtudjuk, hogy Izland vezet a sógorok ellen. Úgy tűnik, hogy Kleinheisler hiányzik a középpályáról. Merthogy ma nem játszik. de azért elég jól háromszögelnek, a közönség magyar fele ollézik, őrület! Potyognak a sárgák, most Gera volt egy kicsit könnyelmű. Na ki rúgja  a szabadot? Ronaldo, de elszáll  a francba, a csapat Ronaldo-ért van és nem fordítva.

Már nem is tudom hányadik szöglet, de Király jön, mint az isten és kiüti. Ronaldo tombol, egy volt évfolyamtársam juttatja eszembe, akit csak fel kellett idegesíteni és akkor az a csapat vesztett. És a portugálok egyelőre nem tudnak felmutatni semmit, írom én, de eközben Pepe visszahúzza a labdát, és zörög a magyar háló. De haverunk az asszisztens és lefújja, jogosan. Nem gól! Az eredmény marad 1-0.

A 42. percben azonban egy kicsit kihagyunk, és a portugálok egy szabadrúgásból  kigolyóznak minket, egyenlítenek. Tagadhatatlan, hogy szép gól volt, Ronaldo passzolt. Na nem baj. Vajon most mi lesz? Védekezünk vagy támadunk?

Úgy tűnik mindkét csapat elkezdett távolról lövöldözni, mindkét kapusnak dolgozni kell. Személy szerint nem szeretem Dzsudzsákot, de  el kell ismernem, többször blokkolt, is. mint egy védő. Szünet.

A második félidő egy magyar szabadrúgással indul, Dzsudzsák lő, megpattan és gól, ebbe majdnem belehal („Torkon ragadták . Vagy Storckon?”) 2-1. És Lovrencsics is jön a középkezdés után. De jön Ronaldo is és gyönyörű gólt rúg. 2-2 és most vagyunk az 50. percben. („Van ez így, hogy egy világklasszis sarkal egy gólt,…”)

Mi lesz itt? Na, azzal nem lehet minket vádolni, hogy beálltunk védekezni. Nani éppen csak lecsúszik egy beadásról. Megint Dzsudzsák, szinte ugyanonnan, lepattan, aztán megint rárúgja és – azt a mindenségit, együtt ordítom a fiammal, hogy gól - 3-2. Dzsudzsák, akit ki nem állhatok, de miért is? Mert kifogy a sportkocsijából a benzin? Ronaldo dühöng, minden rendben. („Az anyja köcsögit!”).  De jönnek  a portugálok is. Ez lesz, hogy mi lövünk egyet, aztán meg  portugálok? Lehet, hogy eddig meg volt átkozva Ronaldo, de most szemmel veri egész Magyarország. A közönség énekel. („Mi ez a cselsorozat? Hol vagyunk? Tudom, hogy Lyonban…”)

Cserélnek a portugálok, erősítenek, Ronaldo fejel egy gólt, hiába, tényleg sztár (- Ez van! - mondja Hajdú B.) 3-3, de basszus, milyen meccs ez? Hajdú B. sorolja verziókat, az osztrákok a párhuzamos meccsen egyenlítenek, közben a rúgunk egy kapufát. KIBRA értékelésben 4-3. Csak kapkodjuk a fejünket, mert mind a két csapat támad. Őrület. A 65. percben járunk.

Mondom a feleségemnek, hogy jó ez a Ronaldo, egymaga elviszi a portugál csapatot, már kettőt rúgott. Feleségem erre azt mondja, na és? A Dzsudzsák is. És igaza van. („Ronaldo négyszer annyit ér, mint a magyar csapat. Elvben.”)

Mintha mindkét csapat elfáradt volna, vagy csak erőgyűjtés az utolsó 10 percre?

És itt van a 80. perc. Becserélik Stiebert. Egy kis cicázás Ronaldo-val, Királynak biztosan a tökén is folyik a víz a mackóalsóban, a közönség pedig félelmetes. Peregnek a percek. Talán már feladták a portugálok. De vigyázzunk! És nem tudnak mit csinálni velünk! („88. perc, hát ilyenkor szoktunk az ellenség kapuja előtt tenni-venni.”)

Az utolsó percek. Ronaldo szabadot rúg, ááá, elmegy a pics@ba... és a mieink elkezdenek pimaszkodni. ("Dzsudzsák, Juhász, Dzsudzsák, Juhász, Dzsudzsák, Juhász,  na ne hülyéskedjünk”), a csapatok elkönyvelték, hogy már több gólt nem fognak rúgni. („Fújják már le!”)

Szinte azt lehet mondani, hogy ott vagyunk. ahol kezdtük, megint nem nyertünk, de ugyanakkor hatalmas győzelmet arattunk. És bent vagyunk a legjobb nyolcban, azaz tizenhatban. Nem akárhogyan, hanem bátran játszottunk. El sem hiszem!