Negyedszer indultunk Görögország felé és másodszor volt Thassos szigete az úticél. Az előző évi jó tapasztalatból kiindulva – no meg a nyaralótársak foglalkozásából adódó lehetséges dátumokat is figyelembe véve – idén is kikerültük a hét végi utazással és határátlépésekkel járó idegeskedéseket: hétfőn, június 29-én öt felé indultunk el a kezdőpontnak kinézett pákozdi pihenőből. 4 család 12 fő, az utazás szempontjából nem túl ideális, de tavaly már kipróbáltuk egymást és működött. Azt kell, hogy mondjam, hogy nem volt nyavalygás, nem voltak „felesleges” pisiszünetek, csak akkor álltunk meg, amikor tankolni kellett, a határokon, no meg a fizetőkapuknál.

A határokon a várakozásnak megfelelően nem volt semmi gond, talán csak a szerb-macedon határon álldogáltunk egy fél órát, nem volt veszélyes. Az autópályák épülnek ezerrel, hamarosan egész dél-Szerbiáig le lehet autópályán gurulni, az utolsó 100 km mondjuk marad szerpentinesnek, talán most is csak ez a rész volt nehéz és viszonylag lassú. Bár próbáltam menni egy busz (!) után a szerpentinen, de úgy otthagyott, mintha nem is 40-es, 60-as kanyarokkal lett volna tele az út. Éjszaka. Igaz többet néztem hátra, mint előre, nehogy elhagyjam a nyaralótársakat a nagy szerb éjszakában. De aztán megvirradt, legyűrtük Macedóniát, majd Görögországban a már ismert úton Keramotiban találtuk magunkat és talán a 11-es komppal átevickéltünk a szigetünkre.



Egyszerűen remek volt újra felidézni a tavalyi élményeket, ahogy elmentünk Limenason és Panagia-n keresztül Skala Potámia-n levő (szintén a tavalyival megegyező) szállásunkra, a Maria Villa-ba. Persze idén határozott célokkal érkeztünk: amit tavaly elmulasztottunk, azt idén be kell pótolni! A legambiciózusabb terv az Ypsario meghódítása volt, szigorúan gyalogszerrel; szintidő azért nem volt belőve . De terveztünk még mást is és persze egy része megvalósult, egy része nem.



Megérkezésünkkor a szállás tulajdonosa úgy üdvözölt minket, mintha már legalább is 10 éve járnánk hozzá. Vittünk neki egy kis hungarikumot, szalámit, páleszt, házisütit, erősítve benne, hogy mi vagyunk azok a kedves vendégek, akiket nagyon meg kell becsülni. Viccet félretéve, nagyon elégedettek voltunk a szállásunkkal tavaly is, idén is, sőt idén egy kicsit jobban is, mint majd alant kiderül. És a szállásadónk is mindent megtett azért, hogy jól érezzük magunkat, pl. amikor olyan kifacsart kívánságunk volt, hogy hosszabbítót szerettünk volna, akkor miután a „konnektor” és „hosszú” szavak lefordítása után kézzel-lábbal elmagyaráztuk vágyaink tárgyát, akkor férjét leküldte a faluba és szerzett nekünk isten tudja honnan egy lengőhosszabbítót.

Na tehát, ott tartottam, hogy megérkeztünk a szállásra, ahol a „frekventált” szobákat is megkaptuk (a frekventálton a két első szobát kell érteni, amely némileg nagyobb volt, mint a többi és az erkélyről látni lehetett a tengert), ahogy a kedves visszatérő vendégeknek dukál. Kipakoltunk, aztán megvártuk Ágit (szállásszervező, idegenvezető, örökmozgó mindenes, imádnivaló), aki a jeep túra levezénylése után fél kilenc fele érkezett. Addigra megkóstoltuk a hozott unicumot meg némi söritalt is (nem, nem romlottak meg a hosszú út alatt és ez megnyugtató volt).

Aztán Ágival megbeszéltük, hogy hol találjuk azt, amit meg akarunk nézni, tisztáztuk a jeep túrával kapcsolatos dolgokat, megkóstoltuk a Maria-tól kapott diólikör-metaxa kombinációt (azt hiszem abban maradtunk, hogy azt ittunk). Néhány dolgot a szállással kapcsolatban is tisztáztunk. Például tavaly nagyon kellemetlen volt, hogy alig volt víznyomás, a nagyhajúaknak szinte nem volt esélye a rendes hajmosáshoz. Erre a felvetésre Maria – Ágin keresztül – elmagyarázta, hogy ez a szállás (a faluhoz képest) magasan fekszik, ezért ezen nem tud segíteni. Mégis, érdekes módon, másnaptól az ég világon semmi problémánk nem volt a vízzel, úgy folyt a csapból, ahogy annak folynia kell! Ravaszak ezek a görögök! Ha nem tesszük szóvá, tuti minden úgy maradt volna, mint tavaly.

Másnap pedig nekiálltunk nyaralni, amibe elég könnyen belezökkentünk. Ja, még előző este lecsekkoltuk a kaját a parton. A társaság egyik fele csak gyrosozott, a másik a Trata-t vette célba némi kalamari reményében. A konklúzió az volt, hogy ezzel nem lesz gond (mondjuk tévedtünk már nagyobbat is, de ne szaladjunk a dolgok elébe). Tehát másnap a Paradiso Beach-et vettük célba. Azt el kell mondanom, hogy minden egyes alkalommal úgy néztünk ki, mint a málhás szamarak. Mindig vittünk magunkkal: strandszéket és napágyat 12 személyre, 6 napernyőt, legalább 4 hűtőtáskát (ezek között volt az a szép nagy műanyag remek, valamint olyan is, ami rendes táskának néz ki, de suttyomban mégis hűtőtáska), nyim-nyamokat tartalmazó tatyókat, legalább két matracot (felfújva), különböző (többnyire utólag feleslegesnek bizonyuló) vizijátékokat (beachball, petanque, minitenisz, stb) könyveket, fényképezőgépeket, meg a jó ég tudja, mi mindent. De mi így éreztük jól magunkat.

Na tehát első alkalom, a tenger hideg(nek tűnt a csapatból egyeseknek), de a szokásos valószínűtlenül kék, homok mindenütt, erre vágytam egy éven keresztül! De valahogy nem akart alakulni az időjárás, jöttek-mentek a felhők, aztán rákezdett az eső. Hát, nem esett jól! A napernyők éppen addigra áztak át annyira, hogy már alattuk is vizesek voltunk, amikor végre újra kisütött a nap.

Ezután egészen az utolsó napig nem volt problémánk az időjárással. Akkor sem nagyon, csak épp kellemetlenkedett egy kicsit. Este mi is elmentünk a Trata-ba, az előző évben nagyon jó véleménnyel voltunk róluk. Na, ezt sikerült semmi perc alatt romba dönteni.

Mondom a kifogásokat: amikor beültünk nem kaptunk uzo-t (körülöttünk mindenki kapott, igaz mi 12-en voltunk, lehet ennyinek nem jár); piritósból mindössze két tányérral hoztak, az sem volt rendesen megpirítva. Oké, válság van nem jut több. De nem ez volt a fő gond, ezt már csak a kekeckedés mondatja velem, no meg az éles kontraszt a tavalyi vendéglátásukhoz képest. Hanem a kaja! A tintahalkarikák kivételével egyszerűen rossz. A halak ízetlenek, a suvlaki ízetlen és rágós, a briam jellegtelen, a rákok totál ízetlenek.

Néhány nappal később kaptuk meg a választ a miértre, akkor csak néztünk egymásra, hogy mi történt kedvenc éttermünkkel. Tehát az a magyarázat, hogy ott kint gyakorlat az, hogy a szakácsok egy évre kötelezik el magukat egy-egy tavernába, ha a szezonkezdetkor nem tudnak megegyezni a tulajokkal, akkor továbbállnak. Ez történt a Trata-ban is, bár az étterem a tulajjal és a pincérrel együtt pont úgy nézett ki, mint tavaly, az ételek már nem. Illetve bocsánat, természetesen lehet, hogy csak a mi ízlésünknek jött be a tavalyi ízvilág és az idei nem, de az tény, hogy innentől kezdve a csapatból csak kalamari-t ettünk ebben az étteremben, azt is talán csak kétszer. Az finom volt.

Mindettől függetlenül a tratai csalódást kb 2 perc alatt kihevertük. A faluban minden ott van, ahol lennie kell, a befejezetlen házak természetesen továbbra is befejezetlenek (nem akarok itt nagyon szakmázni , de állítólag adózási, illetve éppen hogy nemadózási okai vannak ezeknek a befejezetlenségeknek…), a palacsintás szerencsére szintén működik, a sok ketyere áruda is megvan, stb, stb.

Tanulva a tavalyi bepunnyadásból, idén a nyaralás elejére időzítettük az Ypsario elleni támadást! Tehát másnap elindultunk heten, hogy öregkorunkra legyen már valamivel dicsekedni, mert eddig a Kékes volt az az orom, amit a valóságnak megfelelően magunkénak tudhattunk és hát azt sem valami acélos távról, talán Mátrafüredről(?), (ami 700 méter körül van) abszolváltunk.



A leírásoknak megfelelően Potamia-ba beautóztunk, aztán onnan indultunk neki. Az egész útra jellemző, hogy mindig akkor hiszed, hogy na most már könnyebb lesz, amikor nehezedik. Ez lehet, hogy elég hülyén hangzott, de én így éreztem. Kezdetben olyan szekérút szerűn mentünk, néha lankásabb, néha rendesen emelkedős terepen.



Aztán egy útjelző tábla bezavart minket a szekérúthoz képest a dzsindzsásba és onnantól kezdve csak egy szűk ösvény vezetett felfele, pedig Potamia és a tengerpart már akkor is elég távolinak tűnt. Igaz a megmászandó csúcs sem úgy nézett ki, mintha bármit is közeledtünk volna hozzá. Amikor rátértünk erre az ösvényre, akkor elengedtünk egy fiatal német párt, akik úgy mentek el mellettünk, mint Lance Armstrong fénykorában a Tour de France teljes mezőnyétől, valamelyik király etapon. Mi jót nevettünk rajta, illetve magunkon. De csak mentünk felfelé. Ha felnéztünk nem láttuk, merre kanyarog az ösvény, de a második leggyakrabban feltett kérdés az volt, hogy „de hogy jövünk innen le?”. Az első pedig „mikor érünk már föl?”



Aztán elértük a fennsíkot, ahol leültünk megbeszélni, hogy feladjuk-e. Merthogy a csúcs még mindig nagyon messzinek tűnt. Aztán embereket láttunk, mint kiderült van itt egy menedékház. Jeep-pel jöttek sütögettek valamit, számunkra idegen nyelven (németül) beszéltek. Aztán szerencsére találkoztunk két hölggyel, akik állítólag voltak fenn a csúcson, ami 300 méter innen és 20 perc (bár nem úgy nézett ki) Megszólalt a büszkeségünk, hogy ha nekik sikerült, nehogy már ennyivel a cél előtt feladjuk!

Plusz a német pár itt viharzott vissza széles vigyorral, már messziről köszöntve bennünket. Tehát nekiindultunk a csúcsnak. Namost, nem mértem az időt, de nem 20 perc és nem 300 méter volt, az ziher! Sőt, közvetlen a csúcs előtt az út az egyik meredély oldalán olyan omladékos helyen vezetett, hogy Líviát hátrahagytuk hátvédnek, így csak hatan maradtunk. De aztán felértünk, frenetikus és roppant fárasztó érzés volt továbbá 4 és fél órába telt. Megörökítettük magunkat a fent lévő könyvben, lefényképezkedtünk, sőt úgy is csináltunk képet, hogy majd utólag Líviát is be tudjuk oda photoshop-olni, hiszen az út 15/16-át ő is megtette velünk és csak a mi biztonságunk érdekében vállalta ezt a hálátlan szerepet ennyivel a cél előtt.

Aztán erre – mármint a kegyes csalásra – nem volt szükség, mert 5 nappal később a jeep túrán ő is megnézhette a sziklaorom túloldalát és készült néhány eredeti felvétel is vele az Ypsario csúcsán.

Visszaindultunk és mindössze ennyi könnyebbség volt benne, hogy lefele vitt az út, mert talán ez még rosszabb volt a fáradt izmainknak. Az az igazság, hogy ha előbb lefele kellett volna megtenni az utat aztán felfele (ami nyilván képtelenség, csak úgy mondom), akkor tuti feladjuk, mert lefele sokkal félelmetesebbek voltak a szakadékok, meg a látvány, ahol az ösvény vezetett. A vége fele kis csapatunk már eléggé szétszakadt, mert mindenkinek fájt valamije, a vizünk is elfogyott, szóval kezdtünk hasonlítani valami gyenge amerikai posztapokaliptikus film szereplőire. De leértünk Potamia-ba és ittam a Vízből, Ami A Fából Fakad (de nem lett bajom tőle, csak kevésbé lettem szomjas).

Lefele 2 és félórát jöttünk, a 7 órás túraidőnkkel persze nem tudunk dicsekedni, de azzal igen, hogy városi, irodába punnyadó, eltunyult kispolgár létünk dacára több mint 1 kilométert tettünk meg függőlegesen, mindenféle felkészülés nélkül. Talán még nem vagyunk menthetetlenek A napból még annyi maradt, hogy leszaladtunk (persze autóval) a Golden Beach-re egyet csobbanni, igaz ide már nem jött mindenki, volt aki inkább a tusolót választotta. Aztán a kaját is autó segítségével oldottuk meg, aznapra a gyalogtúrából elég volt!

A másnap a Paradison való heverészéssel telt: igazi strandidő, remek tenger, az előző napi sebek nyalogatása.

Másnap és ez már szombatot jelent, autókázni indultunk. Célnak Tripiti Beach-et, Metallion Beach-et, a mini Stonehenge-szerűséget, Limenaria-t, a szobrászt és az Iris Gold nevű aranyműves manufakturát szemeltük ki.

Persze minden nem sikerült, de

• Metallion Beach-en megnéztük a kohó maradványait (nem nagy eset), a beach köves, nem az esetünk
• a mini Stonehenge-szerűség, az kőtáblák egy körbe rakva, rajtuk bevésve a csillagjegyek jelei, nekem nagyon tetszett, jó ötlet, elbohóckodtunk ott egy darabig



• Limenaria-n csak átmentünk, nem voltunk a strandján (sem)
• a szobrászt megtaláltuk, de be volt a kapuja csukva, mivel szieszta idején voltunk, azt hittük, hogy zárva van. Ági utólag azt mondta, hogy nincs olyan, hogy zárva. Szóval ezt elbénáztuk, pedig akartunk haza onnan valamit, a szigetről talán ez lett volna a legautentikusabb. Na, nem mintha tele lenne a lakásunk efféle tárgyakkal, csak jó lenne már elkezdeni az autentikus cuccok gyűjtését, nem mindig csak a bóvlit. Bár most a különböző söröspoharakba vagyok belezúgva…igaz ez nem tartozik ide (és nem is túl eredeti, tudom).
• Bezzeg az Iris Gold megvolt. Remek hely, gyönyörű dolgok, ezüst, arany, ott készül, különleges, egyedi. Csabi kapott egy bőr-fém kombó karkötőt, szó nélkül és azonnal a csuklójára igazították a műhelyben, pedig mindössze 22 euro volt. Láttunk 8000 euro-s nyakláncot is. Azt nem vettük meg.
• Tripiti-n megvolt a szikla alatt kiúszás a tengerre, majd megpihenés egy öbölben, ami csak a tenger felől közelíthető meg. Öten voltunk Lívia, Márti, Virág, Dani és én. A szikla alatt érezhetően hidegebb volt a víz és az áramlat miatt igencsak kellett kapálózni, hogy előbbre jussunk. És érdekes módon visszafele ugyanez. Mármint a kapálódzás. Olyan volt, mintha se befele, se kifele sem akart volna engedni a szikla alatti víz (olyan 20 méter lehetett). A többiek addig azt hittem aggódnak utánunk, mert a sziklán túl nem látszódtunk. De nem. Nem aggódtak, tehát akkor megbíztak bennünk. Végül is az sem rossz.

Este kipróbáltuk a „rönkös”-nek titulált kajálóhelyet. Étteremnek, tavernának nem nevezném, mert a kiszolgáló személyzet (tulajok?) rémesen mufurcok, hogy ne mondjam, barátságtalanok, továbbá semmi más nincs csak suvlaki. De annak – micsoda meglepetés – íze van! Pillanatok alatt készen van: az előkészített hús a pálcán, beszórja a füszerrel, rádobja a platnira, közben egy buciszerűséget is kettévág és megpiritja mellé. A köret két-három szelet paradicsom és hagymakarika. Nem egy gasztronómiai bravúr, de jó íze van és ez a lényeg. Másnap is ott ettünk.

Vasárnap a Golden Beach-en voltunk, mert szép-szép a kultúrprogram, de alapvetően mi a tenger partján kiterülő, ott remekül ellévő turisták csoportjához tartozunk és ebben az értelemben el voltunk maradva a „tervektől”. Tehát nyugi és pihi.



Igaz, aztán kitaláltuk, hogy menjünk el Alikibe, ami egy remek hely, csak sajna az előző évben már felfedeztük. De meg akartuk nézni az ókori márványbányászat helyét, no meg van ott egy barlang, ahová tavaly is beúsztunk, idén is be kellett. Tehát elautóztunk Alikibe Mártiékkal. Fürdés közben megbeszéltük, hogy tök jónak kinéző tavernák vannak Alikin, vacsizzunk ott. Aztán ez valahogy elfelejtődött, hazamentünk és mentünk suvlakizni.



Másnap megint kettéváltunk. A fiúk levonultak a Paradisora, a lányok, meg egyes lányosított fiúk elmentek a Vathy öbölbe fehér köveket gyűjteni, mindenféle méretben. Merthogy a kibányászott márványt és a márványtömbök mindenféle méretű „hulladékát” ott (is) osztályozzák és rakják hajóra(teherautóra). Tavaly voltunk ott, remek 8 km-es földút vezet oda, némi hepe-hupával. Viszont utólag kiderült, hogy nem jutottunk el az igazi öbölig. Idén pedig, amikor eljutottak az igaziig, kiderült, hogy nem vesztettünk semmit a tavalyi gikszerrel. Mindegy, végül is az expedíció sikerrel járt, az autók tiszta márványporosak lettek, hoztak egy nagy halom mindenféle méretű hófehér követ. Mi meg addig pusztítottuk a sört a Paradiso-n, no meg visszavágtunk Csabival az előző, vagy még az azt megelőző napi, sajátos szabályok szerint lebonyolított, leginkább lábteniszre hajazó játékban elszenvedett vereségért. Bár most, hogy utánagondolok, lehet, hogy az előzőt is mi nyertük és ők akartak visszavágni? Mindegy is, másodszorra biztos mi nyertünk.

Kedd, jeep-túra. Ági frenetikus. A lábunkat nem kellett kitenni, leszervezte a Suzukik bérlését, odahozták a szállásunkra, este onnan vitték el, csak a jogsi kellett, 20 euroért benzin és hajrá! Az útvonal: Skala Potamia-Prinos-be a sziget belsejébe-Cseppkő Monostor-Márványbánya-Ypsario-Kastro-vízesés-Theologos-Potosnál ki az útra és vissza Skala Potamia-ba.



Nem tudom, ez mennyi lehet kilométerben, olyan 140-re tippelem. Nekem nagy élmény volt, már maga a vezetése is a jeep-nek olyan úttalan utakon is, amelyeken mentünk.

Jó volt, hogy azok is feljutottak közülünk az Ypsario-ra, akik nem jöttek túrázni. Jó volt látni a szellemfalut, Kastro-t, ahol évente 2 napot vannak a (félkész) házak tulajdonosai, ha jól értettem Ágit, valami ünnep alkalmából (nekem mondjuk az egészből az esett le, hogy az itteni építkezéseket uniós összegekből finanszírozták, aztán amikor elfogyott az apanázs, akkor alábbhagyott az építési kedv is. Vagyis a görögöket sem kell félteni, ami az úniós pénzekkel kapcsolatos csalafintaságokat illeti). Aztán a vízesésnél azok a hatalmas platánok!



Meg Theologos zegzugos utcái! És a szakállas nő, aki mézet árult és lecseszte a ránk dudáló, mert tőlünk elférni nem tudó helybélit! Egy szó, mint száz, én élveztem, bár ez nem volt egyöntetű a csapatban, de két nap múlva szent volt a béke ott is, ahol egy-két körülmény hangos rosszallást váltott ki korábban.

Este bepótoltunk egy szintén tavalyról elhalasztott programot (elnézést, hogy mindig az elmúlt évi nyaralásunkkal együtt emlegetem az ideit, de valahogy a kettőt együtt érzem egy egésznek, ha nem is befejezettnek és teljesnek, de mindenképpen nagyon is összetartozónak: a THASSOSI NYARALÁSNAK): a szállásunkon grilleztünk egy vacsira valót. Még előző este megvettük a hozzávalókat, virsli, kolbász, krumpli, padlizsán, pita, tzatziki, hagyma, kukorica, azt hiszem, ennyi.



Gondban voltunk a faszén begyújtásával, mert itthon ugye az ember locsolja a faszénre azt a begyújtó lét, amíg a faszén úgy nem gondolja, hogy „na jól van begyulladok”. Ehhez képest mi csak faszenet vettünk és már a hajszárító, mint titkos fegyver bevetésén gondolkodtunk, amikor Maria (a szállásadónk) látva a bénázásunkat (illetve lehet, hogy szólt neki valaki, én itt már csak részlegesen vagyok képben, mert az egész napos maligán mentességemet, ami a jeep elkormányzása miatt volt szükséges, igyekeztem minél előbb orvosolni, István ebben remek partner volt. Már abban a tekintetben, hogy ő utálta az egész túrát és közben is töltögette az unicomot rendesen. De az unicum meg sört kívánt, szóval nem is nagyon emlékszem, de megjelent Maria, ja, igen itt tartottam a zárójel előtt) mutatott egy zseniálisan egyszerű faszén begyújtást, amit én itt most tovább is örökítenék.

Tehát: három szalvétát átitatott olivaolajjal, betette a felkupacolt faszén közé, meggyújtotta, majd a kupacot letakarta alufóliával, amelyet 4-5 helyen kilyukasztott. Ennyi. És azt hiszem 2 sör múlva kész volt az egységesen izzó faszén kupac.

Plusz. Maria sütött nekünk (is) a mi tócsninkhoz hasonló valamit, amiben azt tippeltük, hogy gyalult tök, sajt, fűszerek lehettek talán, mindenesetre finom volt. A mennyiséggel kicsit túllőttünk a célon, a helyi éhenkórász macskák két napig ették a maradékot.

Két napunk maradt, az utolsó előttire terveztük a szuvenírek és a Teljesen Feleslegesen Megvásárolandó Ajándékok És Egyéb Ketyerék beszerzését, ezért a strandolást egy kicsit rövidebbre vettük és irány Limenas. A korábban említett megvilágosodás (mármint, hogy drágább, mint Skala Potamia) Heni jóvoltából csak a fenti cuccok beszerzése UTÁN ért bennünket, de sebaj. Megvettük a kötelezőket, meg az otthonra szánt olajat, sót egyéb állandó, de fontos hülyeségeinket, majd megnéztük a spanyol-német meccs második félidejét (vb-elődöntő) és nem örültünk a végeredménynek, különféle okokból.

Aztán egész éjszaka zuhogott az eső, dörgött, villámlott, de kegyetlenül. Félelmetes volt, de az Ypsario végül is nem jött közelebb (volt olyan pillanat, amikor tartottunk tőle… ) Az éjszaka kissé előrevetítette így, hogy mi várható az utolsó napunkon. Nem is mentünk messze, csak a Golden Beach-re, no meg Zoli és Csabi (nem a mi Csabink, hanem Nóri Csabija) még tervezett egy kis jet-ski-zést és a kölcsönző ezen a strandon található. Hát nem lett belőle semmi, nem volt jó idő. Néhányan ugyan megfürödtünk, elbúcsúzva a tengertől, de a többség nem jött be a vízbe. Lógott az eső lába, az Ypsario teljesen felhőben volt, úgy döntöttünk, hogy felmegyünk és összepakolunk, hogy reggel tudjunk időben indulni. Nem volt egy diadalmenet, de azért persze összekészülődtünk.

Reggel a fél kilences kompot lőttük be, mint elérendő célt. Ezért István már hétre lement a pékséghez, hogy tudjunk szendót csinálni az útra, de egyszerűen nem szolgálták ki. Azt mondták, majd félnyolckor. Azért ez is új tapasztalat volt, eddig nem ez a hozzáállás volt a jellemző. István ki is akadt, aztán Márti ment le végül a bucikért. De elértük a félkilences kompot és tűztünk haza.

Az úton semmi érdemleges nem történt, sem a határokon, sem a pihenők alkalmával. Éjfél után fél egy fele vettünk búcsút egymástól a pákozdi pihenő parkolójában.

Még néhány szösszenet.

Bár jó időnk volt, de nem volt egy rekkenő hőség (ami mondjuk nem is hiányzott). De mégis, korábban Olaszországban, vagy Sarti nyaralásaink alkalmával úgy rémlik, hogy jobban vágytuk a hűs habokat. Vagy a sziget mikroklímája miatt, vagy csak idén meg tavaly kevésbé fogtunk ki jó időt.

Zoli úgy járt, hogy thassosi tartózkodásunk során telefonon arról kapott hírt, hogy nem teljesen úgy mennek a dolgok, ahogy azoknak menniük kellene. Tekintve, hogy nagyjából 1200 km-re voltunk otthonról, a korábbi hazatérés teljes esélytelensége mellett, sikerült elég jól elrontani a pihenését. Hülye egy helyzet, senki nem hibás, nincs is jó megoldás rá, mégis talán azt az okosságot lehetne a helyzetből levonni, hogy ha valamiért nem tudsz sem érte, sem ellene tenni, akkor ne foglalkozz vele. És ez nem afféle „fejet a homokba” dolog. Jobb, ha a nyaralás ideje alatt kikapcsolod a mobilt, nem csetelsz, vagy netezel, legalább is fontos dolgokban nem. Az egész éves feltöltődést szolgálja ez a 2 hét, luxus eltékozolni. Bár az is lehet, hogy ez így csak most tűnik bölcsnek, holnap már nem.

Thassostól mi most egy időre búcsút veszünk, ez biztos, de valószínűleg még be kell iktatni ide egy utat. Lívia már elkezdte írni, hogy milyen hiányosságaink vannak még Thassos-szal kapcsolatban. Meg hát emlegettem ugyebár az autentikus tárgyak gyűjtését és egy szobornál az ember keresve se találhatna jobbat…