Manapság, amikor a térképek lassan kiszorulnak életünkből és a GPS technológiára alapuló navigáció vezet el minket általunk korábban sohasem látott helyekre gondolom nem árulok el nagy titkot, hogy a modern háborúk, hadműveletek tervezésénél kiemelkedő szerepet játszik a térképészeti biztosítás, aminek az a célja, hogy a katonai (és politikai) vezetők a lehető legpontosabb képet kapjanak a harc helyszínéről, akár saját, akár idegen területről is legyen szó. Nem volt ez másképpen 2-300 évvel ezelőtt sem, de akkor csak a helyismeretre és a művészi kivitelű de pontatlan térképekre és a várakról készített metszetekre hagyatkozhattak.

Magyarország, akárcsak Európa többi országa a XVI. század végén alig volt feltérképezve. A kor sajátossága, hogy a térképek alapvetően a tengerészethez kötődtek, sokszor ott is csak szemléltető szerepük volt és csak a partvidékről hordoztak többé-kevésbé pontos információt. A tengerészeket érthetően a szárazföld belseje nem igazán érdekelte mert az igazi információt a navigációs naplók hordozták, hol és milyen áramlatok, szélirányok vannak, illetve milyen csillagjegyet kell követni. Nem csoda, hogy sokáig ezek féltve őrzött titkok voltak.



A több részre szakadt Magyarországon természetesen szó sem eshetett egy pontos térkép létrehozásáról, talán csak Lázár deák térképéről beszélhetünk, ami valamikor a mohácsi csata előtt készült. Valjuk be, hogy talán nagyon igény sem volt rá, hiszen a három részre szakadt országban ennél sokkal nagyobb problémák is voltak.

Aztán valami megváltozott!



Kara Musztafa nagyvezír 1683-ban elindította seregét Bécs alá. Három hónapos ostrom után egyszercsak azon vette észre magát, hogy keményen vonul vissza, sőt, az egyesült német és lengyel sereg felszabadította Esztergomot. 1686-ban már Buda is felszabadul és '87-ben a törökök kiszorulnak a Dunántúlról. 1697-ben a zentai csata majd 1699-ben a karlócai béke pontot tesz a 150 éves török uralomra. Cirka 25 év alatt.

A siker egyrészt a "politikai akaratnak", másrészt a haditechnika és a hadtudományok fejlődésének köszönhető. És persze Savoyai Jenő hadvezéri zsenialitásának, akinek a Habsburgok nagyon sokat köszönhettek, lévén hogy gyakorlatilag megnyert minden háborút, ezzel is gazdagítva a Habsburg Birodalmat. A XVIII. században a katonai vezetők a Rákóczi szabadságharc, illetve több kisebb-nagyobb háború megvívása után egyre inkább pontos és megbízható térképeket akartak, így szándékoztak maguk és vezérkaruk számára is érthetővé,  világossá tenni a kialakult harci helyzetet.



A stratégiai és taktikai célok kialakítása mellett igény jelentkezett arra is, hogy a nagy seregek mozgatásával és ellátásával kapcsolatos problémákat kezelni, illetve a hatalmas erőforrásokat biztosítani tudják. Ebben a korban a lassan mozgó sereg gyakran "leamortizálta" az útvonal környékét, ezért nyilván fontos volt tudni, hogy hol lakik megsarcolható polgárság és hol találhatók a szállást biztosító városok és erődítmények.

Megváltozott a háborúk megvívásának módszere is. Míg a török elleni küzdelmet jellemzően a végvárakba zárkózott kislétszámú helyőrség védekezése jellemezte, a XIX. században a fegyveres küzdelem már kezdett "mobilizálódni", a seregek meneteltek, csatáztak, erőt gyűjtöttek és ezt addig csinálták, amíg tartott az emberanyag meg a harci kedv. Ezenkívül a katonák mindig problémásak voltak, hol enni akartak, hol gyújtogatni és hát nagylétszámú fegyveres, éhes férfit terelgetni egy cél felé feltételezhetően nem volt egyszerű. Ilyen alkalmakat a magyar történelemből is bőven fel lehetne hozni, akár a magyar, akár az ellenséges seregekről legyen szó, de most hadd ne menjek ebbe bele. 

Elmondható, hogy a csaták sorsa már a felvonulás időszakában eldőlt, mert ekkora embertömeget csak vaskézzel lehetett irányítani és fegyelmezni. Az a hadvezér, aki valamilyen módon kezelni tudta az ellátás - most azt mondanánk, hogy logisztika - problémáját az jó eséllyel nézett szembe az ellenséggel. Persze nem ártott, ha értett ahhoz is, hogyan lehet megnyerni egy csatát.

Európában ezekre a problémákra adott megoldást az úgynevezett hadtestek megjelenése. Ezek létszámban kisebb, egymástól különböző útvonalakon - viszonylag gyorsan - haladtak, majd a várható csata helyszínén újraegyesülve szálltak csatába az ellennel. Ez nem csak a sereget tette mozgékonyabbá, de a terep adottságait is jobban ki tudták használni, nem is beszélve a katonák ellátásáról. Igen ám, de normális térkép nélkül ez csak tapogatózás volt a sötétben.



A XVIII. század második felében a Habsburg Birodalom tábornokai is rádöbbentek arra, hogy nincs a Birodalomról (beleértve Magyarországot is) egyetlen egy normális térkép sem, azaz nem lehet megtervezni, hogyan jussunk el A-ból B-be, hol vannak hidak és átkelők. A mozgékony és hatékony tüzérség megjelenése megkívánta a jóminőségú utakat és a hétéves háborút (1756–63) követően a birodalom feltérképezésének kérdését már kezelni kellett.

Ez az időszak a felvilágosodás kora, azaz a tudományok elterjedésének időszaka is volt. A fizika, a matematika és geometria már nem csak géniuszok és csodabogarak számára vált elérhetővé, hanem ekkor jelenik meg az ifjúság képzésében is, ami a mindennapi életben (és természetesen a hadtudományokban) is egyre nagyobb szerepet kapott.

A Habsburg Birodalom első katonai felmérését Mária Terézia uralkodása idején kezdték el (1763), de befejezésekor már II. József a császár. Az 5400 szelvényből álló, 1:28 800 méretarányú térképgyűjtemény a kor kiemelkedő topográfiai alkotása volt. Lévén hogy katonai alkalmazásra készültek ezek a színes, kéziratos szelvények titkosak voltak, háború esetén a hadvezérek másolatokat kaptak az érintett területekről. Ez ha belegondolunk azt jelentette, hogy az ellenségnek nem állhatott ilyen a rendelkezésére, hacsak valamilyen módon nem szerzett egyet.

Bár az elért eredmény tagadhatatlanul értékes volt, de a minőség és a pontosság még sok kivetnivalót hagyott maga után. Nem is csoda, hiszen a felmérés 3071 négyzetmérföldre, azaz 1 781 80 km²-re terjedt ki, amit a kor eszközeivel bátran kijelenthetjük nem volt egyszerű megoldás.

Tanulva a hibákból I. Ferenc, aztán I. Ferenc József is elrendelte a birodalom második katonai felmérését (1806-1869). A feladatot mint látható nem kapkodták el, aminek a magyarázata abban van, hogy a Habsburgok amelett, hogy házasodtak, ekkor már bizony háborúztak is.



Bár a felmérések a Habsburgok (katonai) érdekeit szolgálták, ami mint tudjuk nem esett egybe a magyar érdekekkel, de akárhogyan is: a kb. 3300 térképszelvényből 1068 hazánkat fedte le, korabeli objektumokkal és elnevezésekkel. Ezt követően I. Ferenc József parancsára megvalósult Erdély és a Partium felmérése is, így a történelmi Magyarország feltérképezése teljessé vált.

Na most lássuk, milyen érdekességet hozhatnák itt fel, amivel szemléltethetném, hogy milyen kíváló munkát végeztek az osztrák földmérők? Hogyan lehetne a tamáskodó olvasók lélegzetét is elállítani, akik csak legyintenek ezen  térképek jelentőségére és pontosságára?

A XXI. századi technológia (értsd ide az internetet és digitalizált tudásmennyiséget) már lehetővé teszi azt, hogy akár a karosszékünkből is megnézhessük ezeket a térképeket. Azt fogjuk tapasztalni, hogy kiválóan olvashatóak és értelmezhetőek annak ellenére, hogy az alkalmazott jelölések természetesen különböznek. De mi a helyzet a pontossággal?

Az Arcanum kiadónak köszönhetően manapság a teljes felmérés megtekinthető. Mitöbb, összevethető a Google Map-pal. Számomra rendkívül érdekes volt megnézni a térképen, hogy cirka 150 évvel egy konkrét város, utca, tér hogyan is nézett ki.



Maga az alkalmazás úgy van megoldva, hogy ha a jobb oldalon ráközelítünk a Google Map-on egy helyszínre, majd a katonai térképeken is megvalósul a zoom hatás. És azt fogjuk tapasztalni, hogy bizony a helyén van minden, már ha 150 évvel ezelőtt létezett.

És ekkor belebújik az emberbe a kisördög, hogy rövid kis életének helyszíneit akarja megnézni, hogy 150 évvel ezelött mi volt ott. A szüleink háza, a lakóhelyünk vagy az iskolánk. Vagy maga a városunk, ahol él(t)ünk.

Én személy szerint csodálkozva tapasztaltam,

- hogy nagymamám bodrogolaszi háza (telke) már jelen van a régi térképeken.
- hogy a számomra kedves Vác hogyan nézett ki
- hogy a székesfehérvári Halesz park 150 évvel ezelőtt is létezett
- hogy Sződligetnek nyoma sincs
- hogy már létezett a budapesti Széna tér, ellentétben Zuglóval

Szóval nekem tetszik, de próbálja ki mindenki  a fenti képre kattintva, remélem meggyőző eredményeket kaptok.

Forrás:wikipedia
képek: internet