Itt a tavasz, süt a nap, ma grillezni fogok az erkélyen. Az emberiség evoluciójának azon a pontján vagyok, hogy kiemelkedtem a Homo Panelicus oldalágból mert párommal és porontyaimmal egyetemben egy tetőtéri lakásra, ámde ezzel kb. 15 négyzetméter erkélyre is szert tettünk. Ezzel ugyan még nem értük el azon családok és törzsek színvonalát, akiknél az autóbejáró is nagyobb ennél, nem beszélve az életterüknek helyet adó családi házról és kiskertről, de már egy kis bátorsággal grillpartikat rendezek közeli hozzátartozóimnak, miközben Zugló légterét sikerül idegesítően ínycsiklandó illatokkal betöltenem.

Méreteiben természetesen nem lehet országos teljesítménynek nevezni ezen dzsemborikat, de ilyenkor sikerül egy kicsit megnyugtatni a belsőmben szunnyadó húsevő ragadozót, aki parázson sült állatot akar szétmarcangolni és nem elégszik meg sem a Don Pepe pizzájával, sem Ronald BigMekjével.

Évekkel ezelött beszereztem egy kishordóra emlékeztető faszenes grillsütőt és a tavasz beköszöntekor állatáldozatot mutatok be magamnak és családomnak. Ezt terveztem mára is. Tegnap a madaras Tescoban (Auchan) levadásztam a szükséges fehérjeforrásokat, nevezetesen egy emberes adag csirkecomb és csirkemell filét. Hallottam már olyan törzsekről is akik ugyanezt libamellel vagy egyéb szárnyasokkal és lábasjószágokkal szokták megtenni, de meg kell mondjam, még senki sem panaszkodott az olcsóbbik megoldásra sem.

A reggeli nap fényénél bepácoltam mindkét adagot, de különbözően.

A combikat klasszikus grillezésnek vetem majd alá, na de a másik - a csirke mellye - kulináris próbálkozás tárgya lesz. Nevezetesen fel akarom füstölni. Teafüvön.

Currys-paprikás pácban érlelt grillezett csirkecomb



Ne sajnáljunk filézett combot venni, a csont csak felesleges problémákat okoz, bár aki véres monszter cupákokra vágyik az tegye. Alaposan besózom, majd jöhet bátran a curry és a pirospaprika. Én szeretem a curry pikáns ízét, de a színe sokkal szebb lesz, ha pirospaprikával rásegítünk egy kicsit. Lehet egy kicsit csípősre is beállítani az ízvilágot, ha szeretjük a tüzes ízeket. Egy fél citrom levét is hozzáadom, ez már a pácolás folyamatában is el kezd majd dolgozni. Semmi olaj, semmi zsír. Összekeverem és a táposcsirke alkatrészei gyönyörű színt vesznek fel.

Majd déltájban kezdem el sütni.

Borókás joghurtban pácolt, teafüvön füstölt csirkemell



Mindig szerettem volna kipróbálni a házi füstölést mint konyhai fogást. Egy dolog tartott vissza és ez maga a füst. Na de ha az ember úgyis tüzet rak az erkélyen, akkor ez egy jó alkalom a füstölésre is. Igazából terveim szerint a végeredményt nem az ebédhez szánom, hanem kihütve vékonyan fogom felszeletelni és a mindennapi szendvicsek parizerjét szeretném kiváltani vele.

A csirkemellet két részre vágom fel, ahogyan azt a Teremtő amúgy is tervezte, és így két vastagabb párnácskát kapok. Sózom, borsozom, majd megszórom mozsárban tört borokabogyóval. Ezt követően leöntöm, bekenem egy kis joghurttal. Mindenhova jusson. Ez a pác, félreteszem állni. A csirkecombok sütése után kerül sor a speciális füstölésre.

Tüzet rakok, hadd lobogjon, de aztán megszelidülnek a lángnyelvek és megvárom hogy a megfelelő parázs kialakuljon.



A sütögetés a csirkecombbal kezdődik. Egy utolsó keverés hogy a pác még egyszer batakarja a húst és mehet a parázs fölé. Kevés embert ismerek, akiknél a kelettkező illatok nem váltanak ki erős éhségérzetet. Legyünk türelmesek mert lassan kell sütni. Próbáljuk meg egy fröccsel felkészíteni gyomrunkat vagy beszélgessünk családunk többi tagjával az időjárásról, miközben közömbös arccal figyeljünk a sülő combikra.

Az is jó megoldás lehet, ha ilyenkor kijelentjük, hogy a köretet és a salátát nem tudjuk elkészíteni, mert hát családfőként az élelem megszerzése és megőrzése a mi kötelességünk.



És különben is elő kell készíteni a füstölést is. Na most ehhez kell egy fedéllel zárható serpenyő. Béleljük ki alufólával, szórjunk bele egy maréknyi rizst, egy maréknyi - nem ízesített - fekete teát és 3 teáskanálnyi cukrot. Összekeverjük. A terv szerint ez a keverék el fog égni, aromás füst kelettkezik, ami átjárja a húst. A pácolt csirkemellet igazából nem sütni fogjuk, hanem a füstös gőzben párolni, azaz kell valamilyen rácsos dolog, ami elfér a serpenyőben és a husi nem a rizses-teás keveréken fog feküdni. Erre a célre az elektromos asztali grillsütőből kölcsönveszem a rácsot és ezt teszem be a serpenyőbe.

A serpenyőt feltesszük a grillsütőre és megvárjuk a cukor karamellizálódását és csak a füstölés megindulásakor rakjuk a csirkemellet a rácsra. Előzetesen a felsleges joghurtos pácot letöröljük, ami persze mindössze annyit jelent, hogy ne csöpögjön.

A fedőt is kibéleljük alufóliával és lehetőleg minél szorosabban lezárjuk a serpenyőt, hogy a füst ne tudjon elszökni. A rizs-tea-cukor szép lassan szénné fog égni, ezt majd a legvégén kidobjuk. Viszont a füst nagyon jó illatú lesz és tényleg a legjobb szó az, hogy aromás. Legalább fél órán át lassú tűzön füstöljük, pároljuk. Ne emelgessük a fedőt, bizzunk benne, hogy a rácson fekvő hús nem fog megégni.

Fél óra után azért biztos, ami biztos ellenőrizzük, hogy a csirkemell nem véres belül (szinte biztos, hogy nem lesz az), majd vegyük ki és csomagoljuk alufóliába és hagyjuk abban kihűlni, majd késöbb tegyük a hűtőbe.



Vékonyan szeleteljük és a felvágottakhoz hasonlóan alkalmazzuk a szendvicsekben vagy vastagabb szeleteket vágunk és olaj nélküli serpenyőben lepirítjuk. Ez utóbbi esetben tállalhatjuk burgonyával is.

Hozzá fröccsöt vagy száraz fehérbort javaslok, de a sör is megy hozzá. Jó étvágyat!