Imádom a kínai konyhát. Vagy legalábbis a magyarországi kínai konyhát. Lehet, hogy Pekingben betérve egy étterembe éhen maradnék, és rádöbbennék, hogy amit eddig én kínainak hittem, annak semmi köze Kínához. De a végeredmény szempontjából ez most közömbös, mert ismétlem: szeretem az édes-savanyú levest és az egzotikus jelzőkkel ellátott szaftos-szószos kajákat, legyen az rizzsel vagy tésztával.

De hát az ember nem mehet mindig kínai étterembe, meg hát talán mi magunk is meg tudjuk azt csinálni. Az alábbi leves saját kreálmány, szerintem egészen jó, de tagadhatatlanul kínai benyomásra készült.

Azzal kezdeném, hogy ez a fajta leves szerintem csak frissen jó, ezért célszerű pont annyit készíteni, hogy el is fogyjon. Ez azt jelenti, hogy szinte alig kell hozzá valami, ami egyértelműen pozitív faktor. Hozzáteszem, hogy egy fűszeres és tartalmas levesről van szó és ezzel máris ellentmondásba keveredek, de majd ha a Kedves Olvasó elkészíti ezt a levest, sokkal világosabbá válik a kép. Én most két adagra adom meg a szükséges anyagokat:

- fél répa, fél petrezselyem gyökér;
- fél hagyma vagy ennek megfelelő mennyiségű póréhagyma;
- két maréknyi kockára felvágott káposzta;
- egy maréknyi laska gomba (de lehet több is);
- 1 tojás;
- fél csirkemell vagy maradék főtt hús;
- olaj;
- ecet;
- 1 evőkanál vegeta;
- 3 evőkanál sós szójaszósz;
- 1 evőkanál sűrű édes szójaszósz;
- 1 teáskanál pirospaprika;
- só, bors, cukor, erőspaprika;
- 2 evőkanál étkezési keményítő;
- 1 liter víz.

Hm, talán már látszódik, hogy sűrű leves lesz.

A répát és a petrezselyem gyökeret először karikákra, majd a karikákat csíkokra vágjuk. A hagymát pedig apróra. Ezt az egészet olajban lepírítom. Rádobok két csipetnyi kristálycukrot is. Kevergetés közben figyelek arra, hogy ne égjen le a cuccos.

Amikor a zöldség már kezd barnulni, lehúzom a gázról és mehet hozzá az édes meg a sós szójaszósz, aztán pedig a vegeta és piros paprika. Csíkokra vágom a csirkemellet és hozzádobom, majd felöntöm a vízzel. Beledobom a káposztát és nagy kockára felvágott laskagombát is.

Az egészet felforralom. Ha maradék főtt hússal csináljuk, akkor azt ráér forráskor hozzáadni. Ízesítjük sóval, borssal, csípős paprikával. Az egy tojást összekutyulom és vékony sugárban  a forró levesbe csorgatom és közben keverem az egészet.

Ezen a ponton az érzékszerveinkre kell hagyatkoznunk, mert most kell beállítani azt, hogy édes is legyen meg savanyú is. Azaz a cukor és az ecet hozzáadása következik. Ehhez nem tudok pontos mennyiséget mondani, de tanácsként azt tudom mondani, hogy apránként és óvatosan csináljuk.

Ha eltaláltuk az ízeket, akkor már csak a kínai levesre jellemző sűrítést kell megoldanunk. Erre kell a keményítő, amit kis mennyiségű hideg vízzel csomómentesen keverjünk ki. A forró levest vegyük le a tűzhelyről, az sem baj, ha várunk egy kicsit, hogy csökkenjen a hőmérséklete. Ez fontos, mert a keményítő belekeverése után főzni, forralni nem szabad, mert a akkor a keményítő szétesik és a leves nem lesz "nyúlós". Kevergetni azt lehet.

És kész. Forrón fogyasztjuk. Dísziteni vágott hagymával lehet.