A lengyel-portugálon tizenegyesek döntöttek. Egy olyan meccsen, ami egy igazi szenvedés volt, némi színt a meccsbe csak Ronaldo látványos luftja hozott. A lengyelek jól kezdtek, aztán hátradőltek, majd a portugálok találtak egy gólt és aztán már csak a tizikre vártak. Mint a lengyelek. Hogy miért nem akartak focizni, az rejtély.



A Wales-Belgium meccs volt az a meccs, amikor a briteknél még a kapanyél is elsült! Az a Robson-Kanu nevű csatár, akinek a létezéséről szerintem nemcsak én nem tudtam, hanem egész Európa sem (megnéztem, a Reading nevű másodosztályú csapatban focizik, az idén 28 meccsen 3 gólt tudott lőni, valljuk meg egy középcsatártól ez egy kicsit karcsú…), szóval ez az ember megcsinálja élete cselét és lő egy gólt, amivel sokkolja a belgákat, akik olyan tükörsimán pottyannak ki, mint mi ellenük. Wales jól játszott megérdemelte a továbbjutást, de az várható volt, hogy ezzel el is lőtték az összes puskaporukat.



A német-olaszt a németek kétszer nyerték meg. Először azzal, hogy tudtak egy gól lőni, de aztán Boateng visszahozta az olaszokat a meccsbe egy teljesen felesleges kezezéssel (később ezt megismételte egy másik meccsen Schweinsteiger, abba mondjuk bele is buktak), akik a meccs képe alapján akció gólt nem nagyon tudtak volna szerezni. Másodszor pedig ugye a tizenegyes rúgásokkal, ami azért egy kisebb fajta dráma volt a kihagyott 3-3 büntetővel. S milyen a sors, a döntő tizit az a Hector bénázta be Buffon hasa alatt, aki az egész torna (szerintem) leggyengébb német (?) játékosa volt.



A francia-izland meccs egy jó kis edzőmeccs volt, de legalább látványos volt. Az első félidő 4 francia gólja mindent eldöntött, Izland a helyére került, a franciák meg elhitték, hogy a bab is hús. Bár akkor ezt még nem sejtették.



Az elődöntőben a portugálok a teljesen erőtlen és elképzelés nélkül brusztoló Wales-t nagyon simán verték, igaz, maga a meccs egy förtelem volt, unalmas és semmit érő. Én megmondom őszintén, semmi extrát nem láttam a portugál védekezésben, ami ennyire ki kellett, hogy oltsa a britek játékát, de a nagy erőlködésen kívül csak a szenvedés látszott rajtuk. A portugálok meg 3 perc alatt lőttek 2 gólt (a második egy eltört, béna lövésbe belepiszkálásból született) és ezzel letudták a meccset.



A német francia meccsen pedig megmutatták a németek, hogy tökös legények, ha franciák nem mutatnak semmit, akkor simán meg tudják verni magukat. A franciáknak helyzetük sem volt addig, amíg a már fentebb említett módon Schweinsteiger bele nem ütött a labdába, aztán hátrányból már csak erőlködésre futotta. Aztán még egyszer megrázta magát a német védelem és a saját 16-n belül odaadták a labdát a franciáknak, akik köszönték szépen. Nehezen hihető, hogy 2 éve csaknem ugyanez a német csapat milyen játékkal lett világbajnok és mit mutatott ezen meg az olaszok elleni meccsen. A franciák pedig úgy gondolták, hogy a munka javát elvégezték. Nem is tévedhettek volna nagyobbat…



A döntő pedig… A 80 perc táján azon drukkoltunk, hogy valaki, bárki találjon már egy nyamvadt gólt, hogy ne kelljen még 30 percet az életünkből erre a borzalomra fordítani (mert azért otthagyni nem lehetett…). De az a fránya kapufa a 92. percben a portugálokkal volt, bár a „lövés” is egy Benny Hill Show-ba való volt. Szóval a hosszabbításban végül betaláltak a portugálok, így a hátralévő játékidőben többet láthattuk az affektáló Ronaldót, mint a meccset.



Portugália tehát az Európa Bajnok, gratulálok nekik innen Magyarországról, nekem a 2004-es görög győzelem ugrik be erről. Sajnos, a portugálokat még az sem menti, mint a görögöket annó, hogy ők csak így, ölve a focit érhettek a csúcsra, mert azt tudták játszani. A portugáloknál minden adva volt egy látványos támadó focihoz, mert a játékosok képességével nincs semmi gond. De a taktika mindent felülírt: ellenünk csak addig fociztak, amíg a döntetlen összejött, a horvátok és a lengyelek ellen ölték a focit és mákkal mentek tovább, ahogy Wales ellen sem tettek sokat, a döntőről már ne is beszéljünk! A foci megcsúfolása, hogy ilyen játékkal valaki bajnok lehet. Amit pedig a média produkált Ronaldoval, az már gyomorforgató, a legrosszabb ripacs, akit valaha láttam.

Végső konklúzióként csak öt szót írnék le:

EZ EGY SZAR EB VOLT!

El tudom képzelni, hogy Vincenzo-nak mekkora kínt jelenthetett végignézni ezeket a meccseket, ezúton kérek elnézést tőle, mert én vettem rá. Azért bízom benne, hogy Vincenzo őszinte véleménye termékeny talajra jut. (Tatosa)