Első nekifutásra úgy gondoltam, hogy pár képpel illusztrálva könnyen és energiabefektetés-minimalizálással (lustaság) adom közre a fenti étel elkészítési módját, de aztán meggondoltam magam.... Mert akkor ugye nem tudom elmesélni a KIBRA olvasóinak azt, hogy miben különbözik a skót tojás a Stefánia vagdalttól, ami szintén darálthúsból készül és belül főtt tojás van eldugva. Csak nincs bepanírozva és nincs rajta bunda.



Na de kezdjük az elején! A skót tojás - utána néztem a mindentudó interneten (lsd.: Wikipedia)  - egy mondatban definiálja a fenti természeti jelenséget: "A Scotch egg consists of a hard-boiled egg wrapped in sausage meat, coated in bread crumbs and baked or deep-fried.", kolbászhúsba becsomagolt és bepanírozott és olajban kisütött főtt tojás. Persze a kolbászhús alatt nem azt kell érteni, amit nálunk értenek. A Wikipedia úgy folytatja, hogy ez az étel a tipikus piknik kaja, azaz el lehet vinni magunkkal és különösebb flancolás nélkül lehet elfogyasztani.

Állítólag 1738-ban kezdték kínálni a jónépnek (nem nevezték annak, de igazi streetfood kaja lett), majd 1809-ben már nyomtatásban is megjelent a recept.

Tehát a recept kolbászhúsról szól, amihez megvesszök a sütnivaló kolbászt, amit persze "a varrás mentén" felfejtünk, kinyerve így az értékes alapanyagot. De ha egy kicsit is adunk magunkra, akkor beszerzünk fél kiló darálthúst és azt ízesítjük. Az ízesítés csak rajtunk múlik, így számtalan (na jó! sok) verziót tudunk kitalálni, illetve az interneten már kitaláltak Íme néhány:

1. a húst sózzuk, borsozzuk, örölt kömánymaggal, fokhagymával meg pirospaprikával kikeverjük (magyaros)
2. só, bors, rozmaring/petrezselyem, hagyma, mustár (angolos)
3. só, bors, hagyma, kurkuma, paprika (keleti)
4. só, bors, hagyma, fokhagyma, szójaszósz, citromlé, gyömbér, piros csípőspaprika (thai)

Mivel a hús csak egy vékony réteget jelent, ezért célszerű a fűszereket és az összetevőket egy serpenyőben elkészíteni és aztán a darálthúshoz keverni. Ha egy kicsit szaftosabb végeredményt kapunk, akkor keverjünk hozzá még zsemlemorzsát. Alapvetően egy stabil masszát kell kapnunk, ami semmiképpen nem lehet széteső, inkább "száraz" legyen.



Ezután foglalkozzunk a töltelékkel, azaz a tojással! A fél kiló húshoz 4 darab tojás dukál. Bármilyen meglepő, két fő változatot lehet kihozni a dologból:

1. lágytojás
2. keménytojás

A különbség jelentős, amit rögtön megtapasztalunk, ha meg kell hámozni, ugyanis a lágytojást egészben kell tartani, ami az idegrendszerre meglepően káros hatással van. Ellentétben a keménytojással, ami ugye pikk-pakk működik. Na de a végeredmény azt kell, hogy mondjam, hogy a lágytojás mellett szól, ugyanis sütéskor a lágytojás belseje krémesedni fog, amit én például kifejezetten szeretek. De a keménytojás sem rossz.

Még pár szó a technikáról. A négy tojáshoz négy részre osztjuk az ízesített darált/kolbászhúst, gombócokat csinálunk belőle, majd két folpack réteg közés rakjuk és kiapítjuk. A kilapított korongra rárakjuk a tojást és a lap sarkait felemelve beborítjuk azt. Gombóc vagy tojásformát gyúrunk a dologból és után jöhet a panír, ami lliszt, tojás, zsemlemorzsa, ebben a sorrendben. A panír összetartja a cuccost, ápol és eltakar. Aztán persze bő olajban kisütjük.

Ha a panírozás meghaladja lustaságunkhoz köthető ingerküszöbünket, akkor elég csak zsemlemorzsában megforgatni. Vagy abban sem. Így nem lesz annyira szép, de fel fogjuk dolgozni valahogy az első harapás után.

A tálalás roppant egyszerű: nem tálalunk, hiszen igazi streetfood kajáról van szó. De adhatunk hozzá krumplipürét, párolt mentás zöldborsóval (amgolosan) vagy salátát majonézzel (franciásan) esetleg BBQ szószt sültkrumplival. Ugye milyen klasszul hangzik? Pedig első látásra fasírtnak mondanánk...