Mielőtt a történésekre rátérnénk, összefoglalnám, amit szerintem a Hírekben említett botrányokról tudni kell.

Most ott tartunk, hogy 3 sztárfutó játékjogát függesztették fel, illetve egyet a csapata már el is bocsájtott.


Ray Rice (Ravens) a menyasszonyát egy balhoroggal nemes egyszerűséggel, egyszerűen kiütötte, majd az eszméletlen nőt, mint egy rongybabát ráncigálta egy liftben. Az esetről készült felvétel kikerült az internetre és joggal keltett óriási felháborodást. Igaz, azóta Rice elvette a lányt feleségül, tehát a hölgy valószínűleg megbocsájtott, de a futó karrierjének, úgy néz ki vége.


Adrian Peterson (Vikings) a gyermekét verte bottal úgy, hogy a napokkal későbbi felvételek is azt mutatták, hogy a kissrác combja tiszta hurka. A gyerek azt mondta a rendőröknek, hogy volt otthon egy "büntető" szoba, ahol az apja rendszeresen verte. Ja, a gyerek mindössze 4 éves… Azóta egy másik gyermekével kapcsolatban is meggyanúsították Petersont.

Jonathan Dwyer (Cardinalds) a kettőt ötvözte és mind a feleségét, mind a gyermekét többször is megverte. Az okok között az is szerepelt, hogy a felesége nem akart lefeküdni vele.

A fenti tettekre nincs mentség és nincs magyarázat, ezt előre bocsájtom. Az igazságszolgáltatás majd teszi a dolgát, élek a gyanuperrel, hogy komolyabb büntetések lesznek, mint lennének nálunk hasonló esetben.

Azonban két dolgot hadd jegyezzek meg így hirtelenjében.

Ezek az emberek sokszor nagyon mélyről jönnek (itt utalnék a Blind Side című, [nálunk a förtelmes: Szív hangjai címet kapta, broáf], Oscar díjas filmben bemutatott Michael Oher történetére, ami ha lecsapjuk a kötelező halivúdi nyálat a filmről, meglehetősen valósághűen mutatja be a hasonló játékosokat körülvevő viszonyokat, mondjuk Oher-nek irtó mázlija volt az életével), ezt hozzák a családjuktól, a közegtől, amiben felnőttek. Ezen nem változtat a rengeteg pénz sem, amit keresnek, attól nem lesznek intelligensebbek, nem változik meg a habitusuk.

Segíteni kellene nekik, de inkább élősködnek rajtuk. Rivaldafényben vannak, rájuk irányul a figyelem, így aztán, amikor olyan dolgokat tesznek, ami korábban a saját környezetükben akár mindennapos is lehetett, akkor a bulvár (és nem bulvár) média kicsinálja őket. Nem akarom a tetteik alól felmenteni őket, mert nem is lehet, de a környezetükben az általuk megkeresett dollármilliókból élő(sködő)k is legalább annyira felelősek ezekért a tettekért.

A másik. Mindhárom eset hónapokkal ezelőtt történt, ami rengeteg kérdést vet fel. A rendőrség nyomozott, a munkáltatót (NFL, illetve csapataik) tájékoztatták a megállapításaikról. Rice-t még 2 meccsről el is tiltotta az NFL.

Aztán amikor kipattantak a balhék, akkor úgy tesz a Liga, mintha sosem hallott volna az egészről. Na és itt viszont nem mélyről jövő, hátrányos helyzetű, uram bocsá’ fullkretén, csak a sporthoz értő sportolókról van szó. Hanem számító üzletemberekről, akik először megpróbálják a szőnyeg alá seperni a szemetet, majd amikor kidől a bili, akkor a leghangosabban követelik a szigorú büntetéseket.

Értem én, hogy az NFL-ben dollár milliárdokról van szó és a rossz PR, a botrány azonnal milliós veszteségekben (szponzorok távozása, mez- és ajándéktárgyak eladásának csökkenése, mittudoménmégmi) manifesztálódik, de azért ahogy kezelték ezeket az ügyeket, annak következményének kell lennie.

Ami a minimum, hogy az NFL komisszárjának Roger Goodell-nek le kellene mondania. Uff!

Na és akkor a második hét.



Az Eagles egy jóval nagyobb játékerőt képviselő csapattal csapott össze, mint az első fordulóban. Az Indianapolis Colts egy tuti rájátszásbeli csapat, az irányítójukat, Andrew Luck-ot már többször méltattam itt a KIBRA-n is.

Kedvenc madaraim gyakorlatilag másolták az első meccset abban az értelemben, hogy sikerült összeszedniük egy csinos 20-6-os hátrányt és valahogy nem akaródzott a támadósornak rátalálnia arra a ritmusra, ami győzelemmel kecsegtethetett volna. Aztán a második félidőben elkezdett működni a futójáték és akadt egy extraklasszis teljesítmény, amely átlendítette a csapatot a holtponton.



Darren Sproles 178 yardot tett meg és oroszlánrészt vállalt a győzelemből (30:27). Merthogy az lett a vége, mert egy újonc rúgó a meccs utolsó másodperceiben bevágta a győztes gólt.

Cody Parkey – a rúgó – közvetlenül a szezon kezdete előtt jött az Eagles-hez és váltotta azt az Alex Henery-t aki az elmúlt években minden olyan mezőnygól kísérletet értékesített, amelynek semmi jelentősége sem volt és kis túlzással az összeset kihagyta, ami fontos lett volna.



Parkey az eddigi két meccsen olyan erényeket csillogtatott, ami a leglényegesebb ezen a poszton: nem roppan össze nyomás alatt és higgadt tud maradni. Remélem ez így is marad.

A többi meccsről. Az előző posztban írtam, hogy ezen a héten majd az első hét vesztesei nyernek, hát ez nagyjából bejött. A 32 csapatból mindössze 7 áll győzelem nélkül, tehát rendkívül kiegyensúlyozott a mezőny.



Kikapott a bajnok (San Diego- Seattle 30:21) és – számomra óriási meglepetésre – a Saints (Cleveland – New Orleans 26:24), valamint nyerni tudott a Bears a 49ers stadionavatóján (Chicago – San Francisco 28:20).



Ezek mellett többnyire papírforma eredmények születtek (bár az Eagles győzelme is némileg meglepetés).

Rengeteg a sérülés, ami persze itt eléggé megszokott dolog. Ahol pótolni tudják a veszteségeket, azok a csapatok jelentős előnybe kerülhetnek.
Robert Griffin a Washington irányítója ismét horror sérülést szenvedett (első blikkre legalább is). Egy futás közben eldobott labda után rosszul ért talajt és a bal bokája kifordult, az első jelentések bokatörésről szóltak, de talán kevesebbel megússza. Korábban a Redskins több éves draftjogokat adott azért, hogy Griffin-t a csapatban tudhassa, aztán egy kiváló első év után egy borzalmas térdsérülést szenvedett. Akkor felmerült, hogy ez a karrierje végét is jelentheti. Szerencsére vissza tudott jönni, most meg jött ez a boka…



És senki hozzá sem ért, egy rossz mozdulat volt az egész. Egy rendkívül szimpatikus játékosról van szó, nagyon drukkolok neki, hogy láthassuk még a pályán (még akkor is, ha az egyik nagy rivális irányítójáról van szó).

Végül pedig Tatosa kérésének megfelelően a következő képpel búcsúzom:



Találkozunk a következő héten.

Fly Eagles!