Hát itt vagyunk, várjuk a meccset, én és a fiam. Munka után gyorsan haza, Csanival bemelegítésként lejátszottunk a Playstation-on (FIFA14) egy osztrák-magyart, szánalmasak voltunk mindketten. Hajdú B. István volt a kommentátor, teljesen jogosan leszólta a játékunkat, mert egy értelmes kapuralövésünk sem volt, 0-0-ás végeredmény és csak a játékosoknak volt izgalmas a meccs.

No, de itt az igazi közvetítés és ki közvetít? Hát persze, hogy Hajdú B. Két rohadt nagy mez a füvön, kezdődik a meccs, az osztrákok piros-feketében, mi fehérben. Fiam megjegyzi, hogy Dzsudzsáknak nincs olyan disznóorra mint a FIFA14-ben. Mindenféle alig fontos adatot hallhatunk, („...tisztában vagyunk a realitásokkal” mondja Hajdú B. ) és egyszer csak szól a magyar himnusz. Fiam is kommentál: „Ott van Bern Stokk”. Emlékeimben felsejlik 1986, amint a kóterben várjuk a magyar-szovjetet.

Az osztrákoknál is van minden: szőke néger, kontyos faszi, mire eszembe jut a Facebookos vicc: Ferenc Józsefet kérdezik, hogy „Felség, halotta hogy ma lesz az osztrák-magyar? Jó, jó, de kivel játszunk?”. Francia bíró lesz, mondja a feleségem, nem tudom, hogy ez jó vagy sem... Hajdú B. beszél, említi Király Gábort, tényleg elismerésre méltó játékos, meg jó fej. Elkezdődik, de Hajdú B. csak beszél.

A 33. másodpercben az osztrákok rúgnak egy kapufát. Ez a KIBRA pontozásában 1-0.

Hajdú B. izgatottan nyomja a sódert, 3:30-kor történik meg az első magyar kapuralövés, de nem gólveszélyes. A sógorok támadnak, mi vagdossuk kifelé a labdát, jobbik esetben egy kicsit kapkodva tologatjuk a labdát, de a játék alapvetően a mi térfelünkön zajlik. A szőke néger viszont tisztán veszi át a labdát, de Király a helyén és kivédi a lövést. A kis Kleinheisler próbálkozik a túloldalon, ijesztgetésnek jó („Bizony letámadnak az osztrákok”, állapítja meg Hajdú B.). A 15. percre úgy tűnik mindenki megnyugszik, kezd körvonalazódni, hogy mindkét csapat közel azonos súlycsoportban van. Az osztrákok talán egy kicsit erősebbek, a magyarok mintha egy kicsit magabiztosabbak lennének. Talán...

Hajdú B. elkezdi dícsérni az osztrákokat, hogy titkos favoritok, meg hogy 603. perce már nem kaptak gólt. Egyelőre nem sok fantáziát látok a játékukban, reméljük megdől ez a roppant fontos statisztikai adat. Az osztrákok kontrázni akarnak, de nem megy nekik, mi viszont alig jutunk el a tizenhatosig. Bár néha egészen jól passzolgatunk egymás közt. Az osztrák nézőknek megjön a hangja, mintha bármilyen okuk is lenne rá... Gera kapura lő, de nem veszélyes.

(„Nagyon vigyázzunk, óriási játékintelligánciával rendelkezik” mondja egy osztrákról Hajdú B., majd egy csaj helyszínről közvetít a cserepadtól, WTF!!!! Kis szineseket is hallunk, hogy az egyik osztrák valakit leköpött még valamikor 3 hónapja. Feleségem megjegyzi, hogy  „Hajdú B. is öregszik...”)

27. percben beszorulunk egy kicsit, egy osztrák betörés, ha pechünk van akkor ez 11-es, de nem az, szerintem sem, marad az eredmény. Királyon ott van a mackóalsó, csak nem lesz baj... de most szabadrúgás. 30-ik perc. Szőke néger készülődik, de semmi... Dragovics sárgát kap, mert felrúgja Szalait, na most, talán... Dzsudzsák beadja, de még kapura sem megy. A másik oldalon viszont kapuralövés, Királynak ismét védenie kell, sikerült („Negyven év az 40 érv, hogy Király álljon a kapuban”, feleségem felszisszen...).

Az osztrákok nem sok mindent tudnak velünk kezdeni, igaz, mi még kevesebbet tudunk tenni az osztrákokkal. Hajdú B. reménykedik és biztat, hogy Ausztria tétmeccsen még soha sem tudta megverni Magyarországot. Illetve egyszer valamikor régen, de az már olyan régen volt, hogy nem is emlékszünk rá. Közben a félpályáról indulva kigurigáznak minket, sakk-matt, de óriási szerencsénk van. És a mi góldefiniciónk szerint sem gól. De mi magyarok is eljátszuk ezt a másik oldalon, Dzsudzsák gólt löhetne, de mellé. („A bátorság nem párosulhat fölös kockázatvállalással” mondja Hajdú B.) Az első félidő utolsó percei, Hajdú B. sorolja a statisztikákat, közben kis színest tudunk meg Fuchs nevéről. Illetve annak angol olvasatáról. Szünet.

A második félidő azzal kezdődik, hogy Fiola kapura lő, de nem igazán veszélyes. Guzmics állítólag átlépett egy erősen beadott labdát, nekem egy kicsit kétséges, hogy ez tudatos volt. Az az érzésem, hogy mindkét csapat a kontrára vár, de a játék ismét a mi térfelünkön zajlik. Ami mondjuk a kontra szempontjából nekünk jó. Csak hát értelemszerűen a mi kapunkra rugdossák a labdát. („Valami azt súgja, hogy nem lesz 0-0 ez a meccs”)

Aztán Dzsudzsák 54. percben  rárúgja, klassz lövés volt, majd végre szabadrugás az osztrák kapunál. Már kezdenének beszorulni, de aztán ápolás történik. Láthatóan a kontratámadásokra gyúrunk és védekezünk. Az osztrákok láthatóan levették ezt és óvatosan támadnak. De valami nem jön össze, mert Szalai és Kleinheisler ketten kigolyózzák az osztrákokat („Gurulj be lassítva is!') és már vezetünk is. A valóságban. A KIBRA értékelésben 1-1.

Az osztrákok cserélnek, egy echte kreol jön be. Beszorulunk, hatalmasat rúgnak  a magyar 4-be, bárki is az, ami után magyar kapuban pattog a labda. De a bíró időben  lefújja, nem gól, sőt, kiállítják a sógort, erre persze elgurul a gyógyszer.  Az eredmény változatlan.

Kezezést reklamálnak, de szerintem nem az. Itt a lehetőség a kontrákra és kontrázunk is. És lövünk, és már van szöglet is, szerintem már jobbak vagyunk, egy emberrel biztosan. Az osztrákok nem tehetnek mást, támadnak („Ne sírj Ausztria...”). Basszus, utoljára 86-ban izgultam így a 6-0 előtt 3 percig. Ismét valaki kapcsolja a csajt és megtudjuk, hogy Szalai pityereg. Ezek hülyék?

Tartjuk a labdát. Emberelőnyben. Beszarok, ha jön a magyar átok... Ütköznek rendesen, de álljuk a sarat. És hallatszik a „Hajrá Magyarok!”. De osztrákok még nem adták fel, próbálkoznak rendesen, de egyelőre nem tudnak átvergődni. Kezd eldurvulni a helyzet, Fiolát ápolják,  tizen vagyunk. És akkor a 89. percben Stieber saját térfélről megindul, megnézi a kapust és megadja a kegyelemlövést. 2-0 a valóságban. Na jó, 2-1 a KIBRA értékelés szerint.

Ugyanmár, milyen magyar átok?!!! Hajdú B. rádöbben, hogy már nem kell kis színesekkel szórakoztatnia minket. Még a végén Király véd egyet és kontrázunk. A 90. percben, hihetetlen. És megnyertük. Besz@rás!

A valós eredmény 2-0, a KIBRA gólértékelés szerint 2-1 Magyarország javára. Nem voltunk jók, nem volt szép játék, de nem tojtunk be, áltuk a sarat, tudtuk mit akarunk.