Jupiter felemelkedése  (Jupiter Ascending, 2015)



Spoilert tartalmaz, de nem veszítesz vele semmit!

Jupiter (Mila Kunis) orosz migráns wc pucoló lány, akiben reinkarnálódott egy galaktikus uralkodónő, akinek a gyerekei most veszekednek a koncon (konc közé értsük bele a Földet is) és ezért az ő életére törnek. De aztán egy renegát harcos jól megmenti minden ármánykodástól, aztán Jupiter meg megmenti a Földet, majd visszamegy wc-t pucolni, de néha elmennek kéz a kézben görkorcsolyázni a levegőben.



Borzasztó ez a film. A történet rettentő gagyi, de még az is tele van következetlenségekkel, a szereplők többsége egydimenziós, mint a pont, van nekik egy tulajdonságuk és kész. A galaktikus bürokrácia bemutatásakor komolyan majdnem elsírtam magam, a Jupitert lépten-nyomon megmentő izé (Channing Tatum) mindent túlél, egy Terminátorba oltott Alien, még szerencse, hogy a film végén (ő is) elnyeri méltó jutalmát.

Olyat azért láttunk már, hogy egy rossz filmet elvittek a színészek a hátukon, de ez nem olyan. Kunis olyan életunt, mintha halálos beteg lenne, nem a mindenség ura. Eddie Redmayne állítólag Oscar várományos színész (na nem mintha ez bármit is jelentene…), na persze nem ezért a szerepéért, mert itt még egy kegyetlen nagyurat sem tud megjeleníteni. Még Tatum elmegy, mert vele legalább történik valami. Ja meg itt van még Sean Bean: tényleg azt a film javára lehet írni, hogy talán életében először megéli a film végi stáblistát.



A látvány biztos máshogy fest egy 3d moziban, mint otthon a tv előtt, de én ebben is csak a nagy összevisszaságot, koncepciótlanságot és káoszt láttam, szóval ez sem fogott meg.

És hát akkor a rendezőkről is húzzuk le a keresztvizet.



A Wachowski fivérek, nővérek, testvérek, vagy most éppen mik, teljesen lerombolják azt, amit a Mátrix-szal felépítettek. Megnéztem a filmográfiájukat, hogy mit is műveltek ’99 óta és siralmas a kép. A Mátrix első része óta egyszerűen semmi, konyec, ende, kész. Ha ennyi van/volt bennük, akkor nem kéne ezt a rendezősdit erőltetni, mert a rajongóknak csak a csalódás marad.


Ex Machina (Ex_Machina, 2015)



A filmet megnézve nekem – némi szabad asszociáció folytán – az Őslakó című film ugrott be.
Egy kamaradarabról van szó, néhány szereplő, néhány helyszín, a színészek – számomra – ismeretlenek, a filmnek pedig még napokig a hatása alatt vagyunk.



A sztori röviden:
Caleb megnyer egy pályázatot a cégénél, ezért egy hétvégét tölthet milliárdos főnöke luxuskecójában az isten háta mögött. Aztán kiderül, hogy nem vakációról van szó, sőt a nyeremény sem véletlenül az övé. Talán még az sem spoiler, hogy kiderül, egy mesterséges intelligenciával rendelkező robotot kellene tesztelnie, de aztán elindulnak a váratlan események.



Kiváló film, nagyon megfogott mind a látvány, mind a történetmesélés, mind a végkifejlet. Az ilyen minimalista környezetben játszódó filmben a színészekre nagy teher hárul, de véleményem szerint nagyon jók végig a filmben, mindhárman. Egy-egy grimasznak, szemvillantásnak is jelentősége van, nem árt figyelni. Azt pedig külön a film javára írom, hogy semmi sincs túlmagyarázva, bőven hagy a rendező helyet a gondolkodásra.

Aki egy kicsit is tovább lát az orránál a mai világban biztos elgondolkodik rajta, vajon hol tart ma ténylegesen a mesterséges intelligencia kutatása? Mennyire fikció a filmben bemutatott történet? Vajon miért gyűjtenek rólunk annyi adatot az interneten (meg még ki tudja, hol) és vajon miért szolgáltatunk annyi adatot mi magunkról önként és dalolva (facebook, blogok stb.)?



Aztán hogy a facebook nemzedék ebből mit ért meg, egyáltalán megnézi-e a filmet (hiszen nincs benne akció, csilivili űrhűború, robbanások és óriásrobotok, no meg szuperhősök), azt nem tudom. Nekem egy élmény volt és bátran ajánlom minden önálló gondolkodásra képes embernek.