11 hónapja írtam kedvenc  sportomról utoljára itt, a Kibra oldalán. Természetesen a történéseket folyamatosan követtem, csak ez posztokban nem testesült meg.

Prózai oka van, hogy most mégis billentyűzetet ragadtam: kedvenc csapatom egy huszárvágással és meglehetősen váratlanul kirúgta a csapat éléről kedvenc vezetőedzőmet és emellett nem kívánok szó nélkül elmenni.
A döntés váratlanságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az NFL berkein belül járatos szakértőket is meglepte. Nem is maga a kirúgás ténye, mert egy 6 győzelemmel bíró csapat edzőjét el lehet távolítani, inkább az időzítés: az NFL-ben év közben nem sűrűn rúgnak ki HC-t, utolsó forduló előtt meg igen ritkán.
Viszont ha ezt meglépte a csapat (illrtve természetesen a tulajdonos), annak súlyos okai kell, hogy legyenek. Erről szeretnék most pár gondolatot megosztani.



Szóval 11 hónapja írtam itt arról utoljára, hogy a Philadelphia Eagles-nél, az edző  kérésének megfelelően átalakították a Front Office-t és a vezető edzői (HC) teendők mellett gyakorlatilag az általános menedzseri (GM) feladatok elvégzésével is őt bízták meg, quasi teljhatalmat kapott a csapat felett.
Én magam nagy várakozással és reményekkel üdvözöltem a lépést, az idő azonban nem engem, még inkább nem Chip Kelly-t igazolta. A szakításhoz vezető okokat 7000 km-ről nyilván nem lehet pontosan megmondani, de a döntést követő napokban megjelent, csapat közeli szakírók már könyékig turkálnak a szemétben, valamint egy-két játékos is hallatja a hangját.



Véleményem szerint Jeff Lurie, a tulajdonos azért lépte meg a kirúgást, mert a helyzet menthetetlenné vált és egy perccel sem akarta azt tovább eszkalálni.
Közel egy éve Kelly kezébe adta a csapatot, 100 százalékig bízott benne és a Kelly által felvázolt vízióban. Kelly ekkor már 2 éve dolgozott az NFL-ben, tehát ismerte a közeget (ami bizonyára teljesen más, mint az egyetemi bajnokság), mégis a kudarc egyik oka az lehetett, hogy túlvállalta magát.



A HC és a GM is olyan poszt, amely teljes embert kíván. Ha a koordinátorok nem olyan teljesítményt nyújtanak, akkor az ő munkájukat is felügyelni, kontrollálni kell, ez is kapacitást köt le. Kevés csapat van az NFL-ben (a főiskolai focihoz képest), minden taktikára van ellenszer, ezért mindig és folyamatosan meg kell újulni, új ötlet, innováció egy szétaprózódott embertől nemigen várható.
Ráadásul Kelly az itt töltött három éve alatt folyamatos támadásoknak volt kitéve a játékos politikája miatt. Konkrét elképzelése volt arról, milyen karakterrel rendelkező játékosokkal akar dolgozni, akik ebbe nem fértek bele, azokat folyamatosan eltávolította, nem nézve, mekkora sztárról, vagy közönség kedvencről van szó.

Támadták azért, mert elfogult volt egyetemi csapata, az Oregon játékosai irányába, támadták, mert állítólag nem szereti a fekete játékosokat, támadták azért, mert nem tiszteli a kulcsjátékosokat és még ezer dologgal. Sokak szerint az általa választott támadó és védő koordinátorok (OC, DC) alkalmatlanok voltak a feladatukra. Az tény, hogy sem Pat Shurmur, sem Bill Davis nem azok az edzők, akikért a többi csapat a kezét-lábát törné, hogy hozzájuk kerüljenek, sőt! Viszont ha Kellynek ez lett volna a véleménye, a lehetősége megvolt rá, hogy lecserélje őket, ez mégsem történt meg.



Kelly első két szezonjában kétszer 10-6-os mérleget ért el, a harmadikban 6-9-ig jutott. Szerintem nem is ez okozta a bukását, hanem a játék képe, amit a csapat produkált. Az első évben mutatott innovatív, fantáziadús támadások az egyik legérdekesebb csapat képét vetítették előre, akkor úgy tűnt, ha a védelem egy közepes szintet tudna teljesíteni, a csapat sokáig állandó résztvevője lehetne a rájátszások mezőnyének. S bár a védelemben valóban megindult valami, a támadó csapatrész meredeken zuhant mind eredményességben, mind látványosságban.

Az idei évre a csapat vállalhatatlan teljesítményt vitt ki a pályára. A győzelmek többnyire az ellenfél sérült listán lévő kulcsjátékosainak voltak köszönhetőek (Dallas, New England), s bár a védelem a szezon első felében jól teljesített, az utolsó hat meccsből négy esetben kaptak 38+ pontot, olyan "ellenállhatatlan" támadójátékról híres csapatoktól, mint a Tampa, a Skins, a Cards, vagy a Lions. Ehhez társult a nézhetetlen és elképzelés nélküli támadójáték.

A hírek szerint az öltözőt is elveszítette a harmadik évére. A játékosok diktátort láttak benne, aki megközelíthetetlen, kinyilatkoztat és nem megbeszél dolgokat. A tulajdonos is fontosnak tartotta megemlíteni a kirúgás bejelentésekor, hogy az új edzőnek nyitott szívvel kell majd a játékosok felé viszonyulnia.

A csapat játékosállománya is folyamatosan gyengült. Nem sikerültek a draftok, a szabadügynök piacról szerződtetett játékosok nem bizonyultak megváltónak. Lehet, hogy az Eagles játékosai egytől egyig a Kelly által elvártaknak karakter és munkamorál tekintetében teljesen megfelelnek, viszont a pályára kivitt teljesítményük nem üti meg azt a színvonalat, amit a szurkolók – és talán maga Kelly is – látni szeretnének. Akkor meg mit ér, hogy valaki jó fiú, ha nem kapja el a labdát, vagy képtelen megcsinálni egy-egy szerelést?!

Mind a játék képe, mind a csapat rosterének helyzete Kelly felelőssége. Amikor pedig Lurie számára is nyilvánvalóvá vált, hogy olyan szinten romlott meg a kapcsolata a játékosokkal, hogy az nem orvosolható, meglépte azt, amit meg kellett lépnie. Nem hezitált, nem várta meg a Black Monday-t, hanem döntött és valószínűleg ez volt a jó döntés.



Nekem sír a lelkem, mert én imádom Chip-et, a modern football zsenijének tartom, és teljesen biztos vagyok benne, hogy egy másik csapatnál majd Superbowl győztes csapatot fog építeni, ha marad az NFL-ben (azt nyilatkozta, hogy szeretne maradni). Philadelphiában sajnos nem sikerült neki valóra váltani az elképzeléseit és ebben ő az első számú felelős, de tanulni fog a hibáiból, ebben is biztos vagyok.



Ami pedig az Eagles-t illeti: sötéten látom a jövőt. Nyilván sok függ attól, hogy kit választanak HC-nek, hogy alakul a Front Office. A hírek szerint visszakapja pozícióját a korábbi GM Howie Roseman (a rossz nyelvek szerint Kelly bukásában azért neki is van némi szerepe…), akinek korábban voltak azért briliáns húzásai. Kérdés az is, mennyire vonzó egy HC állás Philly-ben, hogy alakul, hogy alakítják a rostert. Lesz-e végre minőségi irányító (McNabb óta keressük, ugyebár…), lesz-e arca, jellemző és szerethető stílusa a csapatnak. Izgalmas időszak jön, azonban jó lenne most már elérni, hogy január-februárban ne ilyen posztokat kelljen a Kibrára írogatnom, hiszen az élcsapatok még csak most lendülnek bele.

Ott kellene lennünk közöttük, kedves Philadelphia Eagles!