Általánosságban elmondható, hogy hazamentek azok a csapatok, akik csalták a focit. Lehetnek bármennyire is szimpatikusak (akár a csapat, akár a szurkolótábor, a közhiedelem szerint például az írek nagyon cukik…), egyes nemzeti csapatok játéka egyszerűen élvezhetetlen.

Itt nem arra gondolok, hogy egy csapat csak védekezik, mert azt is lehet mesteri módon végezni. Nálam az nem foci, amikor semmi látható jele nincs annak, hogy egy csapat mit is szeretne a pályán csinálni. Csak brusztolnak, alibi passzok oldalra, vagy hátra, a támadások kimerülnek a felívelgetésekben, ami után jön a birkózás, maszatolás, fetrengések, vízzel pillanatok alatt gyógyuló, másodpercekkel azelőtti óriási fájdalmak. A technikai képzetlenségek, amikor egy egyszerű passz is méterekre pattan, amikor egy csapattól 90 perc alatt egy kényszerítőzést, egy üres területre beindulást, egy begyakorolt figurát sem lehet látni, vagy amikor már a 15. percben is húzzák az időt.

Számomra továbbra is csalódás ez az EB, mind iramában, mind színvonalában, mind egyéniségek (pontosabban azok hiánya) tekintetében. De fussunk is át konkrétan a nyolcaddöntőkön.

Pol-Sui 1:1 (tizenegyesekkel 5:4) 

Ahogy előző posztomban valószínűsítettem, a lengyelek jutottak a legmesszebb a keleti blokk válogatottjai közül. Személy szerint legalább is megkérdőjelezem annak a sportértékét, amikor egy nemzeti válogatott úgy próbál érvényesülni, hogy „idegen tollakkal ékeskedik”. És a svájciak egyszer már eljátszották ezt a jégkoronggal. Gondolom a válogatott játokosok közül sokaknak hevesebben ver a szíve, amikor felcsendül a nemzeti himnusz és egy ország népe képviseletében próbálják a maximumot kihozni magukból. Na mindegy.

A meccsen a lengyelek jobbak voltak, megérdemelten mentek tovább, bár Lewandowski-t jól kivették a játékból a svájciak. Shaqiri gólja élményszámba ment, minden bizonnyal a torna legszebb gólja volt, tökéletes helyzetfelismerés és tökéletes kivitelezés. A 11-esek már lutri mindig, bár itt a kapusok semmit nem tudtak hozzátenni, egy mellélövés döntött.



Wal-NIr 1:0

Nagyon gyenge meccs volt. Egy öngól döntött Bale beadása után. Nem nézek angol bajnoki meccseket, de ha ez a semmit nem mutató Ramsey sztár lehet az Arsenal-ban, akkor értem miért nem nyert hosszú évek óta, gyakorlatilag a Henry-Pires-Bergkamp éra óta semmit az Arsenal. Így marad Bale, aki előtt azért le a kalappal, mert jó csapatban egy jó játékosnak nem kunszt játszani, na de egy rossz csapatban! Szerintem örömmel fog visszatérni a Real Madridba, ott legalább nem ilyen labdakergetők veszik körül. Az észak-írek meg egy nagy félreértés, nulla, semmi, unalom a köbön.



Cro-Por 0:1 (hosszabbítás után)

Hát ez meg mindennek a teteje volt! Súlyosbítva azzal, hogy itt még olyanok is voltak, akik nagyon jó focisták. Csak nem fociztak! 117 percig 0, azaz nulla kapura lövés! És utána meg megy a sírás-rívás horvát részről! Portugáliának ez az első győzelme az Eb-n, de véleményem szerint eddig is nagyon színes támadófocit játszottak. Igaz, CR-nek nem jött ki a lépés (csak ellenünk) és inkább kerékkötője volt a csapatának, de nekem tetszett, amit tőlük láttam. A horvátok pedig csak magukat okolhatják, ez egy rossz taktika volt. Mi megmutattuk, hogy a portugálok hátul sebezhetőek, de ezért támadni kellett volna. Meggyőződésem, hogy Rakitic-ék elsimázták volna a portugálokat egy nyílt fociban, ezt az edző rontotta el.



Fra-Irl 2:1

Engem rettenetesen idegesít az írek „stílusa”. Nulla foci, csak a felívelgetések, a labdafedezés, a visszapassz, a fetrengés, az időhúzás minden bedobásnál, kirúgásnál. Kaptak egy tizenegyest a 2 percben (saját véleményem, hogy az ír csatár mindenféle kontakt előtt már dobta magát a 16-on belül), aztán úgy vélték, hogy ezzel le is tudták a meccset.

A franciák aztán a második félidőben megtalálták a saját játékukat és guríthattak volna egy ötöst is, de aztán náluk is elfogyott a koncentráció.

Az mindenesetre jól látszott, hogy a fordítás után az írek feladták a meccset, maguk sem hittek benne, hogy tudnak normálisan gólt szerezni. A franciáknak megvan az előrejátékuk, de hátul nagyon sebezhetőek: ha az ellen átjut a középpályán, a védelmi részleg átjátszható és egy, az íreknél jobb csapat ezt ki is fogja használni.



Ger-Slv 3:0

Tükörsima meccs volt, a szlovákoknak 0 % esélyük volt, láthatóan maguk sem hittek benne, hogy legyőzhetik a világbajnokot. Hamsik nagyon kevés volt, vele kapcsolatban is azt érzem, mint Bale esetében: a klubcsapatában több valódi játszótársa van, mint a nemzeti csapatában. A németek meg továbbra is kísérleteznek, vagy mondjuk úgy, mert úgy elegánsabb, hogy rotálják a csapatukat. De ők is messze vannak a vb-n mutatott játéktól, igaz, a java még csak most jön.



Bel-Hun 4:0

A legnagyobb arányú vereség a nyolcaddöntők meccsei között, szégyenkezésre azonban nincs ok. A csapat erőn felül teljesített, a belgák pedig – így hogy engedtük őket – játszottak. Ez szerintem edzői hiba, így egy gyenge csapat nem nyílhat ki egy világranglistán 2. csapattal szemben. Az azért vígasztalhat minket, hogy nem nyerték agyon magukat, a második gólt csak 12 perccel a vége előtt lőtték, igaz, akkor már nem kellett volna kinyilnunk, mert semmi értelme nem volt. Minden szinten jobbak nálunk, ez az ág nagyon kényelmes, szinte már a döntőben érezhetik magukat (hozzáteszem, a látottak alapján megérdemelten).

Ami a magyarokat illeti, visszakerültünk a foci világába. Láthatjuk, hogy jó néhány csapat van, amelyik hasonló teljesítménnyel ellébecol a nemzetközi porondon, szóval ez lehet a cél nekünk is: játékosokat adni a nagyobb bajnokságokba és a selejtezőkön kijutni a világversenyekre. Felnőtt egy generáció ezek nélkül, remélhetően a mostaniak már elhiszik, hogy meg tudják csinálni. Ezek nem lehetetlen küldetések és hát láttuk, mennyire éhes már egy ilyen „sikerre” az ország. Nyerhetünk mi kajak-kenuban, vagy úszásban olimpiákat, vb-ket, örül nekik az ország persze, de azért a foci semmihez nem hasonlítható.  



Esp-Ita 0:2

A déli derbi, ami igencsak egyoldalú lett. Az olaszok nagyon taktikus, nagyon szervezett és igen látványos játékot produkáltak, az első félidő után akár 3-4 góllal is vezethettek volna. A spanyol csapat nem tudott ritmust váltani (az egész EB-n sem tudott), a rövid passzos, védőfalon folyamatosan rést kereső játékuk nem tudott érvényesülni. Úgy fest, véget ért egy dinasztia a spanyoloknál. Új csapatot kell építenie egy új edzőnek és főleg új játékrendszer kell, mert az egy dolog, hogy nézői szempontból unalmas a 300 passzból felépített ácsorgásos támadás, de már nem is hatékony, mert az ellenfelek kiismerték és levédekezték.

Az olaszok pedig olaszok: a látványos és gyors támadások mellett nagyon hatékony a védőmunkájuk és ha úgy alakul, gondolkodás nélkül odarúgnak, vagy lerántanak, nehogy lekontrázzák őket. A csapatban mindenkinek megvan a feladata, senki nem kóborol sehova, annyi feladatot bíz mindenkire Conte, amennyit az illető el tud látni, de azt be is vasalja rajta. S bár lehet, hogy a németeken (valószínűleg) nem jutnak túl, nekem nagyon szimpatikus ez az olasz csapat és már most szólok, hogy a Chelsea nagyon-nagyon jól járt Antonio Contéval, nagyon jó edző.



Eng-Izl 1:2

A slusszpoén a végére maradt, de aki látta meccset, az eredményen egy cseppet sem csodálkozik. Az angolok a hibás taktikának és a rosszul  összeállított csapatnak köszönhetik a vereséget, vagyis a korábbi posztomban is már szapult Roy Hodgsonnak. Tűélesen lehet tudni, hogy az izlandi haderő mit fog játszani, pontosabban, mit tud játszani: betömörül középen, megtartja a labdát, ahogy tudja, elől pedig a nagy bedobásokból és pontrúgásokból próbál profitálni.

Az angolok minden csapatrészben gyengék voltak. A védelmet még ez a gyenge izlandi csatárság is folyamatosan zavarba tudta hozni, Rooney iszonyat gyenge volt, rengeteg labdát elszórt, igazi kerékkötője volt a csapatjátéknak. Az ő helyére az utolsó öt percre beálló 18 éves gyerek kb 4* húzta meg a baloldalt és okozott azonnali pánikot az izlandiaknak. Vagyis van orvosság az izlandi játékra, csak kellene hozzá egy értelmes edző. Mondjuk szerintem Deschamps-nak és a franciáknak ez nem fog gondot okozni.  



Folytatódik tehát nélkülünk az Eb (ez nem is baj, számunkra ez is óriási siker, hogy a csoport élén végezhettünk, ki gondolta ezt egy hónappal ezelőtt?!).

Úgy alakult, hogy a „nagy csapatok” tovább mentek, a „kis csapatok” kiestek a legjobb nyolc közé jutás során (Izland a szabályt erősítő kivétel). Ráadásul lett egy „ gyenge ág” (Bel/Wal/Pol/Por) és egy „erős ág” (Ger/Ita/Izl/Fra). Papírforma szerint egy Bel-Ger döntő jöhet, persze egy jó ütemben befújt tizenegyes, vagy kiosztott kiállítás, egy széttaktikázott meccs bekavarhat. Szurkolói szempontból kényelmes helyzetben vagyok, a továbbjutott nyolc csapatban sokkal több a szimpatikus, mint a kiesettek között. Az eddig bemutatott játék alapján én a Bel-Ger-Ita hármasból választanék győztest, bár hála Istennek, ez nem így működik.

Még visszatérek…