Nem, nem, nem! Nem Raszkolnyikov és nem Raszputyin, hanem Rasszolnyik. A név eredete a sós uborka levére vezethető vissza, merthogy a rasszolnyik egy olyan leves, amelynek ízét jelentősen befolyásolja ezen zöldségfajta tartósítási módja. Természetesen nem kell rögtön arra gondolni, hogy bekanalazzuk a sós uborka levét egy kis fekete kenyérrel, sokkal inkább egy másnapos gyomorra kitalált, finom, tartalmas és nem utolsó sorban olcsó levesre gondoljunk, amely szerintem inkább a gulyáslevessel van rokonságban, mint a korhelylevessel.

Van még egy hatalmas előnye: maradékból is elkészíthető. Belátom, ez nem mindenkinél jön be, annak idején volt anyósom is így csinált zöldborsó levesből halászlét, de a rasszolnyikban nem fogunk csalódni!

Kezdhetjük persze úgy is, hogy főzünk egy kis csirkehúslevest, de biztos voltunk már úgy, hogy a legfinomabb húslevest is a harmadik napon már egy kicsit unjuk. Ekkor jön el a rasszolnyik ideje. Néhány tök egyszerű lépéssel minőségi ugrást viszünk az egyszerű maradék húslevesbe.



Folytatjuk egy fej hagymával, amit kockákra vágunk, hozzáadunk egy gerezd fokhagymát és egy kis olajon megpároljuk, ügyelve arra, hogy ne piruljon le a cuccos. Dobjunk hozzá egy felcsíkozott répát, petrezselymet, esetleg némi zellert vagy karalábét. Na most egy kicsit pirithatjuk.

A következő - a sikeres levesünk elkészítéséhez kulcsfontosságú - lépés az, hogy két evőkanál sűrített paradicsomot adunk a masszához és maxigázt adunk, azaz intenzíven lepirítjuk. Ekkor a sűrített paradicsom piros színe szépen a barna felé kezd el tendálni, ami nekünk egy rendkívül tömény ízvilágot jelent.

Hozzáöntjük a húslevest, de előzőleg szedjük ki a húst, azt csontozzuk ki, szedjük szét foszlányokra. Ezzel az egyszerű lépéssel bármelyik takarékos anyós sikeresen meg tudja változtatni a leves állagát. Ha történetesen nem maradt a vasárnapi ebédről leveshús, akkor ezen a pontos bátran egészítsük ki egy fél (!) felkockázott csirkemellel, szárnnyal vagy combival, de vegetáriánusok akár tofuval is újíthatnak.



Adjunk hozzá  árpagyöngyöt, illetve pár szem kockákra vágott krumplit, amivel tartalmassá teszük a levesünket. Nem kell, hogy megálljon a kanál benne, de tartalmas leves a cél. Kb. fél óra alatt készre füzzük. A fűszerezésben semmi különös nincs: bors, esetleg pici köménymag, koriander.

Az utolsó lépésben következik a sós uborka, csíkokra vágjuk és a levesbe dobjuk. A sós uborka kíválóan helyettesíthető kovászos uborkával is. Egy deci sós levet vagy kovászos uborka levet is a levesbe öntünk, de ezt több lépésben tegyük. Ez utóbbi egy kicsit tovább ízesíti a levesünket, de vigyázni kell, hogy túl sóssá vagy túl savanyúvá váljon. Még egy kicsit rotyogtatjuk, de nem kell péppé főzni az uborkát.

Tállaláskor egy kis kaporral is meg lehet szórni, de ha nincs, az sem baj. Viszont ekkor próbáljuk ki csípős paprikával!

Szerintem ez egy jó kis leves, télen és nyáron egyaránt. Érdemes kihűteni és másnap ujramelegíteni, az ízek még jobban összeérnek. Egyszerű, ízletes, laktató.