Nekiveselkedek… Nem megy úgy az írás, mint anno Kijevben.

Tervezés

Ebben az évben Görögországba szerettünk volna utazni, mivel egy év kihagyás már megviselt bennünket. Szeptemberre terveztük a nyaralást, de egyéb okok miatt maradt az augusztusi főszezon. Katika régi álma volt Pargába eljutni, én pedig nem tiltakoztam, csak annyi kikötésem volt, hogy nem foglalunk le előre szállást. Még így soha nem mentünk görögbe, de hosszú évek tapasztalata (ez a hatodik utunk) úgy mutatta, hogy mindig vannak szabad szobák. Kisebbik fiunkkal, hármasban indultunk neki.

Indulás

2012. augusztus 03. az indulás napja. Nem szeretek éjszaka vezetni, mert hozzá vagyok szokva az alváshoz, de el kell ismerni, hogy a várható hőséget így könnyebb elviselni. Katika fodrásza, aki két kisgyermekkel szándékozott útra kelni, és aki nem akart egyedül utazni, rábeszélt bennünket a délután 6 órási indulásra (8 lett belőle). Ebéd után lefeküdtem egy kicsit, de ez hosszú távon mit sem ér. Megindultunk. El is jutottunk Szegedig, ahol kiderült, magunkban fogunk tovább utazni, mivel a fodrász csaj gyomra teljesen kikészült ettől a „hosszú” úttól.

Határ

Indulás előtt interneten utánanéztünk a török áradatnak, és 0 óra volt a várakozási idő. Mintegy 1,5 óra cammogás után át is jutottunk, és ez végig kísért minden határon.

Utazás

Nem eresztem bő lére, mivel a Szekeres István féle (útikalauz) leírás nagyon jó támpontot ad a kezdőknek és haladóknak egyaránt. Tapasztalt görög utazók vagyunk, így nem értek meglepetések. Az utak jók, a megengedett sebességgel minden hol lehet haladni. Szerbiában szinte végig autópályán nyargaltunk. Belgrádot nem kerültük ki, de csak azért, mert éjfél után mentünk keresztül rajta. Macedóniában belefutottunk néhány útpálya felújításba, de ez nem ért meglepetésként, hiszen ez minden évben így van. A GPS segítségével eljutottunk közbülső állomásunkhoz, a Katerini mellett lakó görög ismerősünk lakhelyéhez. Azt most nem írnám le, hogyan ismerkedtünk meg Jordannal, elég talán annyi, hogy jól beszél oroszul, így nincs gond a kommunikációval. Két teljes napot töltöttünk el abban a baráti, családias légkörben. Közben interneten kerestünk szállást Pargába. Sajnos Jordan nem ért az internet rejtelmeihez, fia pedig mindig sietett valahová, de végül is telefonon lefoglaltunk egy apartmant.

Megérkezés

Még 350 kilométert kellett megtennünk a szálláshelyig. Ebből 300 km autópálya volt, és addig nem is volt gond. Utána sem, csak a GPS olyan vadregényes, keskeny szerpentinekre vitt be bennünket, hogy azt hittem eltévedtünk. Saint Efrem studios Parga – ez az apartman neve. Mint kiderült, Pargától kb. 3 kilométerre, a hegyek között, csendes, nyugodt környezetben fekszik. A házigazdánk meglepődve, és nagy szeretettel fogadott bennünket. Meglepődve, mert még a görögök közül is kevesen találnak oda a helyszínre. A szállásunk egy szobás, de kényelmes, és a konyhája is jól fel van szerelve. Ami még külön jó volt, az az, hogy az árban benne volt a légkondi is. Az ár: 45 euro naponta hármunknak. Mindez Pargában 65-80 euro lett volna.

Programok

Nem akartunk sok fizetős programban részt venni, úgy gondoltuk szétnézünk a környéken, és strandolunk sokat. Az első napon benéztünk Pargába, mivel néhány szükséges élelmiszerből kifogytunk. Nagy csalódás volt számunkra, de ez mindössze azért volt így, mert házigazdánk a legközelebbi boltba küldött el bennünket, mi meg azt hittük, hogy ennyi a város. Este összeültünk egy rövid eszmecserére házigazdáinkkal. Egy kis magyar pálinka, és Katika segítségével (aki elsajátított néhány kifejezést görögül és a szótárral is jól boldogult), görög-angol-mutogatós módszerrel kaptunk útmutatást a környék látnivalóiról, sőt még egy térképpel is megajándékoztak bennünket, aminek néha igen nagy hasznát vettük, mivel Görögországnak ezen része nem minden esetben rendelkezik GPS feltérképezettséggel.

Másnap megcéloztuk a házigazdánk által csodálatosnak tartott strandok egyikét, Karavostasit. Kb. 25 km-re volt. A térkép alapján láttuk, hogy 60 km-en belül legalább 15-20 öböl található környezetünkben. Aki nem járt még görögben annak hiába magyarázom, de a világutazóknak talán mondanak valamit a következők. Az öblök megközelítése szerpentineken keresztül valósul meg. A pljázsok meredek sziklafalak között helyezkednek el, itt többnyire apró kavicsosak, 5-10 méter után mélyülők. A víz szemet gyönyörködtetően mélykék színű, Sartihoz hasonlítható.

A víz hőmérséklete éppen megfelelő ahhoz, hogy hűsöljön benne az ember. A szél mindig lengedezik, így észre sem veszi az ember, hogy milyen meleg van. Mint mondtam, nagy tapasztalattal rendelkezünk, így természetesen nem a legnagyobb melegben kezdtük égetni magunkat (meg aztán otthon is felkészültünk kicsit), mert az katasztrófához vezetett volna.



A hűsítő strandolás után kicsit körbenéztünk Pargában. Az első, kiábrándító benyomás után egész más képet kaptunk a városról. Több részből áll össze, szinte önállónak tűnik egy-egy terület. Meredek hegyoldal, szűk utcák, „görög” épületek, nyüzsgő központ. Az autóval csak lépésben lehet haladni, parkolási lehetőség egyenlő a nullával. Három strandja van, de abból csak a Valtos élvezhető. Az viszont gyönyörű. Szép kis öböl egy vár, és a város tövében.

Homokos és kavicsos fövényből egyaránt lehet választani. Egyetlen gond volt csupán, az hogy a görögök többsége ebben a hónapban szabadságol, így ezen a hatalmas strandon is kábító, de azért elviselhető volt a tolongás.

Szerdán úgy döntöttünk, meglátogatjuk az Aheron folyót. Előtte házigazdánknál bevetettük a pálinkázós módszert, így pontos képet kaptunk a helyszín megközelítéséről. Aki ezen a környéken jár, az ne hagyja ki ezt a programot. Mihelyt leparkoltunk, még szét sem tudtunk nézni, máris letámadtak bennünket, hogy menjünk raftingolni. Még soha nem tettünk ilyet, de biztosítottak bennünket, hogy nem veszélyes, ezért engedtünk az újdonság varázsának. Nem bántuk meg. Térdig, mélyebb helyeken nyakig érő, sebes sodrású, gyönyörű átlátszó víz. Egy görög párral, ötösben eveztünk. Természetesen volt képzett kísérőnk, aki a megfelelő pillanatban kiadta az utasítást az evezésre. Kár, hogy nem kísért bennünket egy külső kamera.

Ezt követte a gyalogtúra az Aheron folyón. Ha még láttatok gyönyörű környezetet, akkor ez az volt. Aki járt már a Békás szorosban, az tudja milyen meredek sziklafalak között vezet az út. Ez tutira olyan, csak az út helyett az előbb leírt folyót öleli át a szoros. A természet csodája, hogy gyalog, bokától mellig érő vízben kb. másfél kilométert lehet gázolni. Elsőre nagyon hideg a víz (másodjára is), de szép lassan hozzászokik a szervezet, és az a gyönyörűséges táj teljesen leköti a figyelmet. A végén már fel sem tűnik, hogy lubickolsz a 8-10 fokos vízben. További utunk Mesopotamosba vezetett, ahol egy hajdani jósda és labirintus volt. Nem nagy szám.A nap tetőzése Ammoudia volt, ahol egy homokos, lassan mélyülő, nem túl forgalmas strandon hűsölhettünk. Azért látogattuk meg ezt a helyet, mert itt torkollik az Aheron a Jón tengerbe. Csodálatosan oldotta meg a természet. Kb. 500 méteren keresztül, egymástól 10 méterre, sziklákkal elválasztva fut egymás mellett a tenger és a folyó vize. Ez a nap volt utazásunk fénypontja.



Csütörtökön hajózásra szántuk el magunkat. Paxos, Anti-Paxos szigetére látogattunk el, ahol két, a víz által kivájt barlangba is behajózott vízi járművünk, valamint többször megállt, és fejest lehetett ugrálni a mélységbe. Minden alkalommal, mikor új helyen voltunk görögben, igénybe vettünk valamilyen hajókirándulást, de többet lehet, hogy nem fogjuk. Valóban szép a tenger, a sziklás, meredek partok, de annyira egyformák…



Pénteken egész nap lustultunk, csak este mentünk le a helyi strandra.

Szombat említésre méltó eseménye, hogy megismerkedtünk Parga rejtelmeivel. Szép kis város, szűk, zegzugos, meredek utcák, mediterrán hangulat, éjszaka tenger ember.

Vasárnap közbe jött egy kis malőr, valószínűleg napszúrást kaphattam, mert annyira szédültem, hogy csak az esti pargai látogatás fért bele programunkba. A házigazda főzött nekem egy tál rizst, mert úgy értette, hogy fáj a hasam. Minden esetre, másnapra jobban lettem.

Hétfőn megint egy hosszabb túrát terveztünk. Először is meglátogattuk Ali pasa romhalmaz várát. Csodás kilátás várt bennünket.



Elkocsikáztunk egy hangulatos görög településre, Perdikába, majd onnan a tengerparton végigautózva eljutottunk egy viszonylag nagyobb helyre, Sivotába. Népszerű kis város, rengeteg jachttal, apartmannal, meredek hegyoldalakkal.



Kedden egész napos strandolásra adtuk fejünket szívünk csücskén, Ammoudián. Kifogtunk egy hullámzásos napot, amit mindhárman nagyon élveztünk. Társasoztunk, napoztunk, pihiztünk, hullámlovagoltunk, ebédeltünk…



Kajálás

Háromszor ebédeltünk étteremben, többször ettünk esténként gyrost pitában, de nem ódzkodtunk a készétel konzervtől sem, és az apartman konyhájában főzni is lehetett. Az árak nem voltak magasabbak, mint az elmúlt években, de Parga valamivel drágább hely, mint mondjuk Paralia, és nincs egy nagyobb szupermarketje, ahol olcsóbban lehetne vásárolni.

Indulás haza

Eljött, a nem várt, de szükségszerű nap. Jordan előző nap felhívott bennünket, hogy nem mennek Athénba, így várnak bennünket. Nem utasítottuk vissza a szíves invitálást, így 350 km után megpihentünk éjszakára, majd reggel folytattuk utunkat haza. Eseménymentes út volt, csak a sok török autó rettentett el bennünket (német és osztrák rendszámmal), ezért Tompának vettük az irányt. Tompán a vámos értetlenkedett, hogy miért kell a görög tengerpartra kocsikázni, mikor itt a szép Balatonunk, és egyébként nálunk is hőség volt. Majd megtudja, ha egyszer kiutazik oda.
MI MÁR TUDJUK…