Egy végtelenül profi, fantasztikus, tökéletes, frenetikus utazáson vettünk részt, mely megidézte a fiatalságunkat de egy cseppet sem volt nosztalgikus, sőt! Roger Waters tett róla, hogy igencsak aktuálisnak érezzük. Szubjektív koncertélmény beszámoló.

A "bombasztikus" címet nem én találtam ki, egy Buzz Aldrin nevü, elég híres öregúr twitter bejegyzéséből kölcsönöztem.
Igen, azt hiszem végre révbe értünk. Megosztanám néhány gondolatomat a kedves érdeklődőkkel ezzel kapcsolatban, tessék érte ide bökni.  

 

 

 

Régen ajánlottunk már zenét  a Kibra-n, na de most eljött az ideje. Nem állítom, hogy a mellékelt klip szerte-szét van hangszerelve. Azt sem, hogy a szövege mély mondanivalót hordoz. Azt azonban ki merem jelenteni, hogy a klipben annyi életöröm, vidámság és báj van, hogy a megtekintését akár rosszkedv ellen receptre is fel lehetne írni! Tessék kipróbálni: hallgasd a zenét, nézd a klippet és a 3. perc végére mosolyogni fogsz magadban. Én terápiás céllal használom: ha nagyon magam alatt vagyok, engedek Pat Monahan-nak és lejátszom ezt a dalt.

 

 

 

Lassan elfogy a hazahozott Mythos, már kiszanáltam a hűtőből az eredeti tzatzikit (persze csak én ettem belőle) és az utolsó doboz halvát is sikerült valakire rátukmálni, így nincs akadálya az idei nyaralás körüli ez+az lejegyzésének.

 

A Szigetcsúcsról - mint sátorozási helyről és jelentős szúnyoglelőhelyről - már korábban is halottam, de ezidáig beértem egyéb jólbejáratott helyekkel, amikor is baráti invitálásra szerencsét próbáltam. És nem bántam meg.

Irány a Szigetcsúcs!

A Fortepan jóvoltából illusztrálni tudom - bár a képek témája nem azt célozza meg - , hogy Zebegényben már 1930-ban is volt szabadstrand. A két kép születése között 87 év telt. A régi képen két kislány látható, nevüket nem őrizte meg még a mindentudó internet sem. Talán nyaralók voltak, talán helybeliek, nem tudhatjuk. Elöttük még az egész élet: az iskolák, a háború, a Rákosi korszak vagy talán Amerika, Kanada, esetleg Svájc. Ma már aligha élnek... Az új képen lányom és fiam látható, nem bírtam megállni, a fotó kedvéért összetereltem őket...

A képre kattintva, majd a csúszkát elhúzva 87 évet utazhatunk előre-hátra, előre-hátra...